Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
1-223-fölényét mindazokkal szemben, akik valamikor az arányosabb birtokmegosztásért harcoltak. Utóbbiak nem egyszer a hajdúk felkelésének, társadalmi elégedetlenségének mozgató ingói voltak. A képviselőtestület szerve volt a központi választmány, amelynek tagjait már a május 22/23-i választások alkalmával kiküldték. Ez az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének összeállitását május 31-én megkezdte, megállapítva az 1848. évi 5» t.c.-ben megszabott feltételek alkalmazásának módját. A pénzügyi gazdálkodás feladatainak megoldása továbbra is a számvevő bizottmányra hárult, amelynek iratai azonban nem maradtak fenn a szabadságjiarc időszakából. A közgyűlési jegyzőkönyvek és a tanácsi ügyiratok mindenképpen megvilágítják tevékenységének széles körét és az egész város vagyoni helyzetének ellenőrzésére, a pénzgazdálkodás rendszerére utalnak. A forradalmi törvények után a város hivatalszervezete - mint már említettük - alig változott, maguk a levéltári iratok hiányosan maradtak fenn. Kevés anyag tárja fel a közgyám, a városgazda, a házi- és hadipénztár működését, a városi adószedő feladatkörét, a tisztiorvos, az ügyész munkáját. Megmaradtak a hadnagyszék iratai, de hiányoznak ebből a korból a mezőbiró kisebb jelentőségű ügyekben keletkezett büntetőtevékenységének okmányai stb. Mindezeknek a hivataloknak munkaköre szinte egészében azonos volt a feudális kori jogokkal és kötelezettségekkel, mert a változások inkább a képviselőtestület és a belső tanács viszonylatában váltak jelentőssé, nem a magisztrátus feladatainak megoldásában. Az önkényuralom idején Ismeretes, hogy az 1849-ben bekövetkezett idegen győzelem után az ország közigazgatási és bírósági szervezete megváltozott; ennek elsődleges következménye volt az önkormányzati jogcör teljes felszámolása, az állami centralizáció elveinek érvényesitése. Az tagadhatatlan, hogy az önkormányzati igazgatás megszüntetése során olyan állami hivatalok keletkeztek, amelyek a polgári fejlődés elősegítését célozták, és az is kétségtelen, hogy a biróság elválasztása a közigazgatási szervezettől helyes elgondolás volt, az egész igazgatási rendszer elsősorban mégis a nemzet erőinek háttérbe szorítását, a népi mozgalmak elfojtását és ezzel együtt az idegen uralom megerősítését szolgálta. A hajdúkerület önállósága 1850-től megszűnt, a hajdúvárosok egy része Bihar vármegye, más része, közöttük Hajdúböszörmény is, Szabolcs vármegye hatósága alá került és azon belül a hajdúdorogi szolgabirói kerület irányítása alatt állt. Ezzel megszűnt az 1848-ban megválasztott képviselőtestület, de megmaradt a tanács, csakhogy annak tagjait nem választották, hanem a megyei kormány rendelete és személyes hozzájárulása alapján a szolgabiró nevezte ki. A tanácsülés élén a továbbiakban a hadnagy is, a szolgabiró megbízottjaként állt; megmaradtak a tanácsnoki állások, de azokat is kinevezés alapján töltötték be. A tárgysorozati pontok között alig találkozunk a városfejlesztés kérdéseivel, az iskolapolitika megtárgyalásával, ugyanakkor más ügyek szaporodtak
