Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 10 -1871 december 27; mutató 1867-1871« Hozzákötve az 1865. évi mutató 11 Népszámláló Bizottság, jegyzőkönyvei és iratai 1869 - 1870 IViBi102i_Bihar_vm_adószedőiének_iratai /Komoróczy György/ 1848-1849 Az adóigazgatás feudális kori rendszeréről a IV.A.4. fondtörzsszám alatt ismertetett tájékoztatás gyújtott képet. A polgári forradalom idején az adószedő hatásköre - megfelelő és a kérdéseket részleteiben megállapitó jogszabály hiányában - lényegében nem változott, de feladatai csökkentek. Továbbra is köteles volt gondoskodni arról, hogy a községekből behajtott adó mennyiségét az alispánhoz küldött jelentések felhasználásával ellenőrizze, azokról 1848 áprilisa óta a megszüntetett helytartótanács helyett a pénzügyminisztériumnak beszámoljon. Ebben a munkájában szorosan együttműködött a vármegyei számvevőséggel, amely mindenfajta jövedelemnek és kiadásnak megyei szinten legmagasabb fokú elszámolási szerve volt; összefogta a részlegek számadásait és az adószedőnek tevékenységét is ellenőrzése alatt tartotta. A polgári forradalom idején a független magyar kormány kísérletet tett arra, hogy a hadiadó kezelése mindenképpen kikerüljön az önkormányzati szervek hatásköre alól. E kérdés végleges megoldása azonban 1848-ban nem következett be. Az adóigazgatásnak olyan polgári szervezeti keretei, amelyek különválasztották a különféle jogcímeken felhasznált adónemeket, csak az abszolutizmus idején, 1851-ben kezdtek kialakulni. Az 1848-as törvények alapján kiadott különböző rendelkezések nyomán az önkormányzat adószedője kizárólag azoknak a jövedelmeknek behajtását ellenőrizte, amelyeket a megyei igazgatás működtetése során használtak fel. Egyéb pénzösszegek a pénzügyigazgatási szervek kezelésébe kerültek. Megszűnt a nemesség kiváltságos jogállása, tehát ezzel megszűnt annak korábban fizetett háziadója, a megyei pénztárba ilyen cimen legföljebb a hátralékok befizetésére volt kötelezhető. Az adószedő a megyei bizottmány adókivetési bizottságának, közvetve az alispánnak felügyelete alatt állt; számadásait a számvevőség ellenőrizte s a közgyűlést tájékoztatta annak eredményéről. A Bihar megyei adószedő iratai közül kevés maradt fenn; az adóigazgatás megismeréséhez, az adózó társadalmi rétegek terheinek tanulmányozásához azonban ezek is támpontot nyújtanak. Különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az 1851-től meglévő pénzügyigazgatási és főispáni helytartói iratokat áttanulmányozzuk, mert az utóbbi iratképző szervek anyagában sok olyan előirat található, amely magának a szabadságharcnak adógazdálkodását világítja meg; a szabadságharc nem ad lehetőséget a kivetett adó maradéktalan behajtására, tisztázatlan volt az adóalanyok száma, helyzete is, a községi adóapparátus sem volt tájékozott, emiatt a megállapított adóösszegek nem kerültek a pénztárakba.
