Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 160 -fenn a szabadságharc idejéből, emiatt minden kérdésben a tanácsi ügyiratokra kell a kutatásnak támaszkodnia e két év vizsgálata során. Az iratképző szervek közül reánk maradt a váróskapitányi hivatal néhány irata. A városkapitányi hivatalt az 1830-as években szervezték meg; feudális korabeli szerepével e kiadvány első kötetében bővebben foglalkoztunk. Egyes részletkérdések megoldásáról a városkapitány személyi hatáskörben intézkedett, más ügyekben viszont az u.n. kapitányszék testületé. Általában kisebb keresetek megtárgyalására, a közigazgatási rendészet feladatainak ellátására, a vagyon­biztonságra kellett ügyelnie, mint a városi tanács önálló hatáskörű szerve­zetének. Személyileg a tanácstól, szolgálatilag a polgármestertől függött és jelentéseit is annak nyújtotta be. Munkaköre az abszolutizmus idején is fenn­maradt . Pontos szerepet töltött be a szabadságharc idején a számviteli és va­gyongazdálkodás területén a számvevőség, amely alapvető változáson ment át azáltal, hogy a hadiadó kezelését fokozatosan állami szervek vették át s egy­re inkább a városi háztartás jövedelemforrásaival kellett foglalkoznia. A ha­dipénztár - mint a feudális kori városigazgatás egyik egysége - folyamatosan elvált a várostól, de ha ez nem is minden esetben történt meg, a házipénztár­tól mindenképen elszakadt. A városok adókerületei továbbra is foglalkoztak az adókivetésekkel, a korábbi "repartitio"-val, de a behajtással megbizott "exactorok" nem álltak a házipénztár irányítása alatt. A számvevőség továbbra is kezelte a piaci - általában a kisebb haszonvételekből eredő - jövedel­meket, az iparosok adóbesorolását, az árvapénztári számadásokat, a kataszteri számbavételeket, figyelemmel kisérte a terményárakat, számbavette az alapít­ványok felhasználását, és természetesen ellenőrizte az alpénztárak elszámolá­sait. Fölötte testületi szervként a számvevőbizottmány állt, mint a képvise­lőtestület által kiküldött önálló bizottság. Közvetlenül az 1849 augusztus 2-án lezajlott és vereséggel végződött debreceni csata után Debrecen átmenetileg az orosz katonai közigazgatás alá került; az orosz seregek csak a katonai élelmezés kérdéseivel foglalkoztak, de a városi képviselőtestület és a tanács hivatali munkájába nem szóltak bele. A császári-királyi kormányzat érdekeit a Drevenyák Ferenc személyében kineve­zett császári biztos képviselte, aki az első rendeletet a debreceni tanácshoz augusztus 4-én adta ki. 1849 október - 1850 december között a kerületi főhadparancsnokság mellé rendelt polgári kerületi biztos tartotta kezében a politikai ügyek kormányza­tát, Nagyváradról adva ki a városokhoz s közöttük a Debrecenhez szóló rende­letéit. A katonaság mellett szervezett kerületi főbiztos irányitása alól az 1850 december 11-én kiadott rendelettel Debrecen a császári-királyi miniszteri biztosság, illetve közvetlenül a Bihar megyei főispán hatósága alá került.** 1854-ben a nagyváradi helytartósági osztály intézkedésére járási jogú várossá vált Észak-Bihar megyén belül. A város önkormányzati jogköre lényegében tehát már 1850 december 11-én megszűnt. Az igazgatási ügyek állami feladattá váltak; a városi hivatalok végrehajtó szervezetté változtak; joghatóságuk legföljebb a lakossággal szem­ben érvényesült, minden más vonatkozásban csak a felsőbb hatósági rendelkezések

Next

/
Oldalképek
Tartalom