Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 119 -törvények megváltoztatták a társadalom szervezetét ás más hatóság kialakulását tették lehetővé, mint amilyen a feudális kori közgyűlés volt. Ennek figyelmen kivül hagyása természetesnek tűnik, hiszen a kezelés során a már érvényben volt levéltári rendszerhez kellett igazodniok, Ez a gyakorlat azzal járt együtt, hogy a feudalizmus alatt összegyűlt iratok római számmal elválasztott raktári egységeit és tárgyi tagolását a kerületi bizottmány működése során keletkezett iratok esetében nem I.-vel kezdték, hanem folytatták ott, ahol a márciusi törvények és az új tisztikar megválasztása előtt abbahagyták. Ez'indokolja, hogy az iratok nyilvántartási száma a római V. számmal kezdődik, majd csak az 1849. évi és 1850-ben keletkezett iratokat kezdték újból I. számmal megkülönböztetni. Maguk a segédletek is összefogták az 1848-ban keletkezett iratokat, tekintet nélkül a változásokra. Ezért az 1843 márciusa, illetve májusa előtt keletkezett közgyűlési iratok mutatója szintén az 1848 május után létrejött iratok mellett, a bizottmány fonójában található és egészen 1850-ig halad, amig egyáltalán tartottak kerületi gyűléseket. Ugyanez a levéltári rendszer érvényesült az 1860-ban összeült, majd különböző években továbbélt második kerületi bizottmánynál, amely szintén római számokkal választotta el egymástól a tárgykörök szerint tagolt irategyütteseket. Ez a kezelési rendszer csak 1865-ben, de lényegileg csak 1867-ben változott meg, amikor az ügyiratokat minden évben eggyel kezdődő számokkal iktatták, majd az irattári elhelyezésnél minden alapszámos összekapcsolás nélkül saját iktatószámúkra voltak kizárólag tekintettel. Ez a körülmény a kutatást annál inkább megnehezíti, mert segédkönyvek nem állnak rendelkezésünkre, tehát minden ügyiratot a kutatás során egyedileg kell átvizsgálni. Az 1871 december 29-én megalakult törvényhatósági bizottság követte a kerületi bizottmány korábbi nyilvántartási és kezelési rendszerét, amikor évenkint újrakezdődő iktatószámmal látta el az ügyiratokat4 az irattári elhelyezés száma megegyezett az iktatás számával, alapszámokat tehát nem alakítottak ki. Maguk a jegyzőkönyvek minden esetben pontos időrend szerint összeállított lapokon készített másolatok, a tárgysorozati pontok megegyeznek az iratokra rávezetett számokkal. A jegyzőkönyvek bekötése utólag történt, az eredeti fogalmazványok, ha megmaradtak, az eredeti jegyzőkönyvi számmal mindenképpen azonos számot viselnek. Valójában az iratok egyedi iktatása is a jegyzőkönyvi tárgyalás számához igazodóan történt, illetve a tárgyalás sorszámát utólag vezették rá az ügyiratra. Ahol a jegyzőkönyvek olyan számokat tartalmaznak, amelyeknek mines megfelelő iratuk, arra kell gondolnunk, hogy magán a közgyűlésen felvetődött kérdésről volt szó, amelynél kizárólag a jegyzőkönyvi tárgyalás szolgált az intézkedés alapjául. Ilyenkor arra lett volna szükség, hogy a határozatot külön ügyiratra fektetve adják ki az előadónak, vagy magának a f©kapitánynak, de ez nem minden esetben történt meg. Ezért a tárgysorozati pontok száma sokszor több, mint az ügyiratok iktatószáma, vagy az ügyiratok sorszámozásánál hiányok ugranak ki, holott a közbeeső számok a jegyzőkönyvben szerepelnek. Az iratképzés második fondsora a főkapitány működése során keletkezett ügyekből alakult ki.
