Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 120 -Az 1848-ban megválasztott főkapitány iratai teljes egészükben a közgyűlés anyagában találhatók, mert nincs nyoma annak, hogy a forradalom után a főkapitány saját hivatali szervezetében közvetlenül irátképző lett volna. Egyébként helytelen "főispán" néven megjelölni a főkapitány állását, mert ilyen nem volt. Annál nagyobb mennyiségű irat keletkezett 1861 után, az önkormányzat átmeneti visszaállításával. Az élet igényeihez igazodóan és a szervezési szabályzatoknak megfelelően akkor már határozottan kiépült a jegyzői hivatal, amelynek élén a főjegyző lényegében a főkapitány nevében intézkedett; az ügyiratokat rendszerint a főkapitány kiadványozta. Az a hivatalszervezet, amely vármegyékben az alispán, városokban pedig a polgármester neve alatt működött, a kerületben a főkapitány állásához kapcsolódott. Ezért növekedett a közgyűlési iratok rovására a főkapitány neve alatt kezelt hivatali ügyiratok száma oly nagy mértékben, hogy a korábbi néhány százzal szemben 1862-ben már háromezernél, 1865-ben hatezernél több főkapitányi ügyiratot iktattak. A közgyűlések jelentőségének ismételt fokozódása, az önkormányzat tekintélyének és hatáskörének végleges visszaállitása után az iratok száma csökkent, de nem a főkapitány szerepének háttérbe szorulása miatt, hanem azért, mert több ügy intézése ismét közvetlenül a közgyűléseken történt. A főkapitányi iratok kutatását a rendelkezésre álló mutatók megkönnyítik. A kerületi szervezet megmaradt fondjai között a számvevői hivatal iratai több állagra bomlanak. Vannak közvetlenül a számvevő kezdeményezésére elintézett ügyek, vagy olyanok, amelyek jelentés formájában, vagy utasításként kerültek hozzá. Ezek külön kerültek nyilvántartásba. Megjegyezzük, hogy a számvevőség iratai a Bach-korszakra is visszanyúlnák, mert az Észak-Bihar megyei kormány a hajdúvárosok elmaradt befizetéseinek behajtását, valamint az adógazdálkodásnak szorgalmazását a volt számvevői hivatal Hajdúböszörményben megmaradt utódjára bizta, ezért az 1861-ben újjászervezett kerület ezeket az iratokat átvette. Ugyanez történt a városok által befizetett összegek elszámolásával is, amelynek pénznaplója másik állagként áll őrizetben. A Hajdúböszörmény város részéről benyújtott számadások a harmadik állagba tartoznak. A kerületi főügyész iratai kis számiak, a rendezés során időrendben kaptak beosztást. 1867-ből a főügyészi iktatókönyv fennmaradt, de az 1861 után keletkezett iratokon olvasható számok is arra mutatnak, hogy valamilyen iktatás folyt az ügyészi hivatalban. A kerületi törvényszék iratai több állagra bomlanak. Elnöki hatáskörben önálló iktatókönyvet vezetett a törvényszék működése során keletkezett és tárgyalt ügyekről az alkapitány; külön állagba tartoznak a polgári törvénykezés jegyzőkönyvei és pertestei, valamint a büntetőtanács hasonló okmányai, továbbá a rabok kimutatása. A jegyzőkönyvek minden esetben időrendiek, a pertestek pedig alapszámosak. A bevégzett pereket mindenkor a kiinduló /alap-/számnál kezelték; használhatóságukat messzemenően megkönnyíti a fennmaradt mutató. A hajdúkerület hivatali szerveinek iratanyagát a levéltár véglegesen 1966-ban rendezte. Az anyag nagy része azonban elpusztult , főként a jogutód ha j.dúb ősz örményi törvényszéknél, ahova 1872-ben az iratokat átvitték.
