Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 94 -nencia elve került előtérbe. Ha a járás, mint iratképző, megállapítható volt és azonosnak mutatkozott az 1917» évi beosztással, az irat annak a fondjába került végleges megőrzésre. Ha azonban egy-egy község hovátartozása körül kételyek merültek fel, szó sem lehetett a járási hovátartozás azonosításáról. I- lyenkor - főként az abszolutizmus korszakából származó ügpiratoknál - a rendező az átmenetileg fennálló szervezeti tagolás tényeit vette figyelembe és ezért az általa megállapított járás alá került az irat,

1917-ben már egészen más járások voltak, mint korábban, de az iratanyagban megtalálhatók voltak olyan okmányok is, amelyek valamely akkor nem létező járás működésére utaltak; a járás ugyanis az idők folyamán eltűnt,

A járások megállapitásánák alapjául az 1884-ben kialakított szervezet szolgált, amely - mint láttuk - sokkal nagyobb számú főszolgabiróságot ismert, mint az 1872, évi és még inkább, mint az 1851. évi, amely az 1830-as szabályozást vette figyelembe. Emiatt a többszörös eltérés miatt a rendező levéltáros a selejtezés után egyszerűen számba vette a megjnaradt iratokat, azokat a közigazgatás bármilyen korban érvényes felosztásához igazítva csoportosította, majd az egyes járásokat - vagy szolgabirói szakaszokat, esetleg járásnak vélt községeket - római számokkal látott el. Ebből az elvből kiindulva maradt meg még 1917-ben is a tenkei járás, holott az 1883-ban megszűnt, vagy létezőként szerepelt a sarkadi járás, holott ilyet egészen rövid időre szerveztek a Bach - -korszakban, kirendeltség jelleggel; vagy a magyarcsékei járás 1872-ben alakult, de a korábbi iratokat is annak neve alatt helyezte el a rendező.

Megállapíthatólag tehát az volt az alapelve, hogy ha valamely járásról, vagy járási székhelyközségről tudomása volt - s ilyen ismeretei feltétlenül voltak, mert a szervezeti szabályok rendelkezésére álltak akkor az iratokat a megállapítható származás szerint együtt-tártotta és azonos római szám alatt csoportosította.

E munka eredményeként - minden ellentmondása mellett is — jöttek létre a járási iratok, amelyeket a selejtezés után a rendező sorszámokkal látott el és egyetlen nagyszerű segédletet készített minden járás anyagához, amelyet a belényesi járásnál helyezte el, A segédlet a helynév ismeretében teljes áttekintést nyújt, mert a tárgyon és egykorú - nem mindenkor kiirt - iktatószámon kivül a csoportszámot is feltünteti.

A kialakított csoportokat római számmal jelölte meg I-XVII. megkülönböztetéssel, miután 1917-hen 17 járás volt Bihar megyében. Az I» a micskei, a II. a mezőkeresztesi, a III. az élesdi, az V. a derecskéi, a VI. a székelyhídi, a VIII. a központi /nagyváradi/, a IX, a sarkadi, a X, -a szalontai, a XT. a tenkei, XII. a marglttai,. XIII. a diőszegi, XIV. a belényesi, XV. a sárréti, XVI. a bihartordai, XVII. az érmelléki járás anyagát tartalmazza. A hiányzó számok alatt kezelt iratok sorsáról nincs tudomásunk.

Mindezekből megállapítható, hogy a járások sorrendjének kialakításakor sem az abc-betürendjét, sem a vonatkozó és fennmaradt iratok alapján rögzíthető időhatárokat nem vette figyelembe, hanem a térképlapon egymás közelében fekvő területek helyzetére támaszkodva járt el. De ennél Bem tartotta be a szigorú következetesség elvét.