Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1623/1625 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 41. (Debrecen, 2010)

az üzlettárs utólag nem fizetett, egyetlen lehetősége volt a hitelezőnek: a város bírájához fordulni.

Az állattenyésztés termékeinek feldolgozására fejlett ipar alakult ki. A lakosság csaknem fele ipari tevékenységgel foglalkozott, tehát jóval többen, mint a szabad királyi városok bármelyikében. A debreceni mesteremberek a 17. század derekára huszonhétféle iparágban alakítottak céheket. A mesterséget űzők közül különösen az ötvösök európai mértékkel mérve is művészi szinten dolgoztak. Az 1600-as évek elejéről fennmaradt jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy a debreceni polgárok pénzüket könnyen elrejthető és elmenekíthető értékes vagyontárgyakba fektették. Sok szép arany- és ezüst holmiról (1623: 452/4; 1624: 495/2, 1625:539/1), illetve ötvöstárgyról, poharakról (1623: 451/2, 483/; 1624: 513/1) olvashatunk a hagyatéki ügyekben, amelyek a virágkorát érő ötvösség remekei voltak. A textilipar szintén virágzott, a „virágos reneszánsz” leginkább a módosabb cívisek öltözködésében mutatkozott meg (1625: 537/3; 1625: 567/3. Ruháik a legváltozatosabb kelmékből készültek, melyeket a ruhadíszek, ezüstkapcsok, habos gombok, pártaövek (1623: 436/1, 497/3) emeltek ki. Egy pártaövért akár 16 forintot is fizettek (1623: 438/4). Ezek a tárgyak a felhalmozott gazdagság, a számottevő ipar és a virágzó kereskedelem fokmérőinek tekinthetők.

A jogszolgáltatás terén a Budai Jogkönyv előírásai érvényesültek (törvénykezési napok, fogott bírák, idézés, törvénykezési idő, határnapok, az ügyek képviselete, ajog-és cselekvőképesség korlátái, özvegyi jog, stb.). Nagyon fontos szerepe volt ugyanakkor a szokásjognak, mely leginkább befolyásolta a bírák döntéseit. A bejegyzések szerint megállapíthatjuk, hogy a hét minden másnapján tartottak bírói széket, az egy napra eső ügyek száma változó, 4 és 10 körül mozgott. A nyári hónapokban találkoztunk a legkevesebb peres üggyel, vásárok idején pedig csak a vásárbíróság működött. Törvénykezési szünetet aratáskor és ünnepek idején tartottak.

A bűntettek közül talán a leggyakrabban a rágalmazással találkozhatunk (1623: 435/1; 1624: 513/2; 1625: 544/5). A peres felek azonban nyelvváltsággal gyakran megegyeztek a bíró előtt (1623: 471/4; 1624: 518/3; 1625: 544/6), így nem került sor a vádlott városból való kiűzésére, vagy nyelvének kimetszésére. A verekedésekből eredő testi sértések is mindennaposak voltak (1623: 467/3; 1624: 526/2; 1625: 542/3) de a károkozással kapcsolatos ügyek száma lényegesen nagyobb volt (1623: 484/1; 1624:

6