Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1623/1625 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 41. (Debrecen, 2010)
BEVEZETÉS Debrecen város magisztrátusának jelen kötete az 1623-25. közötti évek bejegyzéseit tartalmazzák. A város továbbra is Európa két legnagyobb birodalma, a Habsburg és az Oszmán Birodalom között, annak határán feküdt. Adózott továbbá a Partium részeként az erdélyi fejedelemnek, Bethlen Gábornak is. A külpolitikáról alig olvashatunk, sem a császárt, sem a szultánt nem említi a nótárius a három év alatt. 1625- ben (dec. 6.) azonban szerencsés előjelként ir a fejedelem közelgő menyegzőjéről, melyet Brandenburgi Katalinnal fog kötni. A jegyzőkönyvekben ugyan nem olvashatunk nagyobb veszedelmekről, de a város állandó fenyegetettségben élt a portyázó török-, tatár-, (1624: 522/2), német,- és a hajdúkatonák miatt (1623: 447/4; 1624: 541/1; 1625: 492/6). A főbírók - Mike Pál, Szűcs György és Tolnai Literáti Imre - már ismertek előttünk, hiszen nem először, és nem utoljára viselik e fontos tisztséget. A nótárius személye sem változott, Csorba János írnokoskodott ezekben az években. A magisztrátus létszáma és feladata nem változott: igazgatási hatásköre a lakosság életének szinte minden területét átfogta. Általános érvényű határozataik voltak a statútumok, melyek közül az 1623-25. évi jegyzőkönyvekben legnagyobb számban a céhek közötti, vagy a céhen belüli ellentétek eligazításáról szóló határozatokat (1623: 454/2; 1624:509/2; 1625: 544/1) olvashatunk. Igazgatási jellegű statútummal 1623-ban találkozhatunk, amikor a tanács a csordapásztorok tartásáról (454/3) döntött. A társadalom életét befolyásoló határozat született 1625. január 2-án: a több, mint 60 évvel ezelőtt leégett Szent András templom újjáépítéséről döntöttek a városatyák. A jegyzőkönyvekben legnagyobb számban peres ügyekkel találkozhatunk, ezen belül is az adóssággal és kezességgel kapcsolatos ügyekkel. A polgári vagyon felhalmozódásának forrása a kereskedelem, mégpedig elsősorban a szarvasmarhával, lóval és borral folytatott kereskedelem volt. A nagy nyereséggel járó marhatenyésztésbe és az élőállat-kereskedésbe kapcsolódó polgároknak viszont komoly forgótőkére volt szüksége. Bankrendszer híján az árukkal való hitelezés a kereskedelem legfőbb sajátosságai közé tartozott. Gyakran a nagyobb nyereség és biztonság kedvéért kereskedőtársulásokat hoztak létre (1623: 445/3; 1624: 545/3; 1626: 530/1). Az egyes kereskedőkompániák igen jelentős mértékű forgalmat bonyolítottak le, kereskedelmi összeköttetéseik Konstantinápolytól Gdanskig, Brassótól Augsburgig fél Európára kiterjedtek. Ha azonban 5
