Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1623/1625 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 41. (Debrecen, 2010)
következnék tisztesség szerint a sérelem miatt, őket meg kell békéltetni. A felperes megfellebbezi a határozatot a szenátusnál. 4. Az esküdtbirák szenátushoz fellebbezett határozatát Dékány (Dékáni) János felperes és Nagy (Nagi) István, szülötte között a jegy ajándékok és a menyasszonyi ajándékok ügyében a szenátus helyeselte oly módon, hogy az ezüst csákányért, ami az előző feleségének ajándéka volt, mivel ismét feleségének adta ajándékul, más hasonlót adjon korábbi felesége, a felperes lányának fiai számadásaként. Ezután pedig bárki még életében, amelyek eddig fennmaradtak hűséggel hozza elő, és a leltár szerint hű kezénél helyezze el, hogy az árváknak megőrizze. 5. Táncos (Tanczos) István Szűcs (Zucz) János úrral és a másikkal, a sárospatakival (S. patak) szemben a bor vásárlásakor az árában való csalás dolgában a nemesi szabadság miatt a megyéhez fordul, de nem engedjük meg. A csalást és álnokságot jóvá kell tenni. Először. 453. oldal 1. Sáfár (Sáfár) Miklós felperes a visszahívás után és Boros (Boros) István alperes között a Gál (Gál) Miklós örökölt javai és bizonyos költségeknek ügyében, melyről azt állítja a felperes, hogy a Miklós fiának hasznára fordította a saját pénzéből, ilyen határozat született. Mivel a tanúvallomásokból és az 1616. évi jegyzőkönyvből világosan kitűnik, hogy Katalin, a Gál Miklós felesége annak halála után második házassága végett, melyet Szabó (Zabo) Jánossal kötött Tokajba (Tokaiensis) ment, árva fiának vagyonát, az örökség felét miután kihasította és elkülönítette, a fiúval együtt Tokajba vitte a meghalt férje javainak negyedrészével együtt, amit magának kiadott. így tehát az említett asszony, a Szabó János felesége, mivel azok még csak gyermekek voltak, a mindkét fél részéről elhozott javakat Szabó Jánosnál helyezte el. A felperes Sáfár Miklós az alperest másodjára sem tudja arra kényszeríteni a gyámság alatt, hogy a fiú vagyonának megmaradt felét felosszák, mivel már egyszer megtörtént azok felosztása. Mivel a fiú költségére 39 forintot adott ki, ahogy mondja, ez legyen a határozat. A felperes az anyjával esküdjön meg arról, hogy Kis (Kis) Sáfár (Sáfár) Miklósnak és az édesanyjának halála után Tokajban az nálok lévő gyermek részéből semmi ö kezekben nem ment, hanem sajátja volt az 39 forint, kit az gyermekre költött. A fennálló költségeket meg kell fizetni. 2. Szűcs (Zucz) István kéri, hogy Szabó (Zabo) Ferencné asszony, a néhai Tótfalusi (Totfalussi) Boldizsár felesége által készített nyugtatványlevelek másolatát adják ki harmad napra. Kiadják. 3. Túri (Thuri) Mihály Molnos (Molnos) Mihállyal és Jó (Jo) Benedeknével szemben György deákot és vele szemben Kása (Kasa) Mártont állították, harmad napra feleljenek. 4. Kocsis (Koczis) György, aki a tekintetes Portörő (Portörö) Jakab veje volt velünk szemben személyesen megjelenve vallomást tett. A szölőskertjét, amely egykor a Portörő Jakabé volt, távozása után pedig felesége segítségével bizonyos összegért eladta. A kertet, mely a Német (Nemet) utca végén, az atyai ház földjétől keletre, a bihari Baranyi (Baranj) János szőlőjétől pedig nyugatra fekszik, és nem oltalmaz a város közössége, örökös jogon adta oda és el Búza (Búza) Jánosnak 52 megfizetett forintért. Ennek az eladásnak és beiktatásnak Portörőné asszony ellene mondott, a bíró úr előtt viszont megbékélt. 27
