Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1623/1625 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 41. (Debrecen, 2010)
454. oldal 1. Április 2. Portörö (Portörö) István a halálig betegeskedő Bodó (Bodo) István vagyonát 55 forint adósság miatt először tiltja le. 2. Az hentesek felől, az mészárosok instanciájára az tanács így deliberált. Mivel hogy az tanácsnak régi végezési szerint ilyen rendelések volt, hogy ha 15 napig alatt három vágásra be nem jönnek igaz okát nem adhatják, esztendő három napig be ne jöhessenek vágni. Most az iidő állapatja szerint ismeg ilyen rendelések lőtt ma az tanácsnak, hogy ha valamelyik 15 napig be nem jő a hentesek közül, az mészáros hites céhmesternek tiszti szerint, gondja legyen reá, bíró uramnak bemondja és minden negligálásért öt-öt forinttal büntesse meg az olyanokat bíró uram. Azután ismét vághat. Április 3. 3. Az Piac (Piacz) utcaiakat az Várad (Varad) utcaiak az egyenlő csordapásztor tartásiul mind eltiltották, sőt inkább el akarják mellőle vetni, az felől is az tanács így deliberált, hogy sok esztendőiül fogván együtt tartották, ezután is egy pásztort tartsanak. 4. Keszi (Keszj) István megtagadta prókátora által, hogy a Szentpéteri (Szentpeterj) János özvegyének kérdésére választ adjon. 5. Nagy (Nagj) György Aranyas (Aranias) Balázsné szolgája, és maga Aranyos Balázsné között az két tulok elveszéséből ilyen határozat született. Mindkét fél bizonyítson feleleti szerint, az felperes asszony azt, hogy egynéhányszor megparancsolta ennek az ő szolgájának, hogy elmenjen az tulkok keresni valahol hallhatta volna, de ő szófogadatlan lévén el nem ment sehová, ő miatta vesztek el tulkok. 6. Az szolga ellenben bizonyítsa, hogy mikor az két tulkot az barom közé hajtatta, hogy vadak voltak az barmok az szúnyog miatt nem maradtak, s nem is tarthatták meg, hanem visszafutottak, annak utána az mely legényt újonnan mellé fogadott, azzal együtt ismét kihajtották, de azkor is elfutott, ő maga Aranyas (Aranias) Balázs azt mondta, hogy ennek az barmán vagyon. Ők mindketten utána mentek, ott nem találták, másnap mingyárást fel kellett indítaniok, nem miattok veszett el, neki penig még az útban kitölt ideji. Vizsgálatot (kér). 455. oldal 1. Sós (Sós) Andrásné bizonyítsa meg Szalai (Szalaj) Ferenc ellen, hogy az mely ökröket harmadévi az ő ura vett volt, vette volt, hogy az harmincadát ö maga Szalai Ferenc megadja, de ő meg nem adta ez ideig, hanem az ura halála után neki kellett megfizetni 33 forint, azzal mind adós. 2. Oláh (Oláh) Balázs és fia Oláh Péter az apáti (de Apatj) ravazdi (Rawazdi) István jobbágyai elmentek Székelyhídra (Zekelhid), hogy ott lakjanak, beíratták magukat a város tagjai közé a szokásos törvény szerint. 3. Szűcs (Szuez) István mikepércsi (de Mikepercz) hajdú felesége, Takaró (Takaró) Erzsébet személyében szemben a Német (Nemet) utcai Szabó (Zabo) Ferenc mostani feleségével, aki egykor a Tótfalusi (Thotfalussi) Boldizsár felesége volt, most özvegye, alperessel a néhai Bánki (Banki) Jánostól, házassága révén maradt javai 28
