Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1623/1625 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 41. (Debrecen, 2010)
November 29. 1. András deák felesége, felperes és Dombai (Dombaij) János alperes között a felperesen az alperes által a felperes vendégségében elkövetett erőszaktétel és ütlegelés dolgában a szenátus felülvizsgálata által határozat született. Az hallomás szerint való rágalmazással az alperes nem vetheti el a felperest, hogy ne feledhetné, mert ha kurvának szidták, megkövették ötét róla tanácsbeli emberek előtt, és ha fizetett az ura az bírónak néminemű vétkeiért, azzal az fizetéssel lakolt róla. Azért ha ő elszenvedte az szidalmazást, és megbékéllett Szíjgyártó (Zigiarto) Istókkal, kivárjon abban a szidalmazásban. Közben Dombai (Dombaj) János feleljen meg, mert cselekedte az hatalmasságot. Az alperes kéri a feleletadásra a határidőt, és megengedjük. December l. 2. Foktűi (de Foktw) Nagy (Nagij) Péter felesége, más néven Káli (Kali) Andrásné felperes és a debreceni (Debreczeniensis) Kannagyártó (Kannagiarto) Márton özvegye, alperes között bizonyos javak ügyében, melyek a vérség jogán a néhai Kannagyártó Mártonról gyerek híján a felperesre kellett háramlania, úgy határoztunk, hogy Kannagyártó Márton özvegye adja elő férjének testámentális leveleit, hogy a felperes meg tudja tekinteni, hogy ezután az ügyét el tudja indítani. 3. A tolvaj és rabló Erdélyi (Erdelij) Mártont és Kocsis (Kotsijs) Pétert a bíró úr, mint tanácsbeli ember a prókátor Sárközi (Sárközi) Mihály által beidézteti, és a büntetés kiszabása végett követeli, hogy a saját vallomásukkal, a maguk szájával tisztázzák gaztettüket. Közben az alpereseknek és az ügynek határidőt tűznek ki, hogy addig a vallomásuk kiegészítésére a malac titkon való tolvajlásáról és az embereknek a Szentgyörgyi (Zentgieörgjense) pusztán való megtámadásáról állítsanak tanúkat. Ezek után december 4-én a Forgó (Forgo) Márton tanúkkal bizonyította, hogy ők nyilvánvalóan tolvajok és fosztogatók. Sőt úgy határoztunk, hogy ugyancsak ez a Márton harmadjára esküdjön meg azoknak a fejére, és büntessék meg őket, az egyiket földeljék el, a másikat szegezzék akasztófára. Hóhér híján elmaradt azonban a kínzás, és kötelezvénnyel ítélkeznek, ha tolvajláson kapnának valakit. 567. oldal 1. A nagybányai (Nagjbaniensis) Tót (Thot) Benedek felperes és Adorján (Adorian) Máté özvegye között bizonyos 48 forint adósság ügyében a kötelező levelek érvényénél fogva így határoztunk. Tót Benedek az adóslevél mellett esküdjék meg azon, hogy ő vér lévén hozzá, reá szállott az az adósság, és nem fizették volna meg azt az adósságot meg: annak utána Adorján Máténé fizessen, az mivel fizethet. Ha penig nem fizethetne, és az házhoz kellene nyúlni, tehát az asszony esküdjék meg azon, hogy azt az házat, kit másnak kötötték volt, az atyjátul maradt pizzel váltotta ki. Harmad napot hagynak. 2. Nemes Bódog (Bodogh) Katalin felperes és a Piac (Piacz) utcán lakó Bíró (Biro) Péter alperes között 24 tehén, 5 ló, és 8 ökör dolgában, melyeket az alperes az Esztári birtokról erőszakkal elvitt így határoztunk, hogy a felperes bizonyítsa meg azt, hogy Bíró Péter az esztári földről hajtott el az csordapásztor elől 24 számú tehenet, azután 5 lovat, 25 disznót és 8 ökröt szekerestől, erővel hozott volna be Debrecenbe (Debreczen). 125
