Bánkiné Molnár Erzsébet: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 39. - Egyek falukönyve 1786-1860 (Debrecen, 2008)
Egyek falukönyve
azon hamísságossan írtt vád Leveleknek, minden pontyaira igaz és Tanúsággal tellyes feleletet adgyunk, mit az Mgos~ Uraság az Tettes— Tőrvénység eléjbe is adhasson. Pag. 383-ik lap Másolattya azon Dorogmai Levélnek szőrűi szóra hitelessen leírva Az külső Czim Tekéntetes nemes nemzetes és Vitézlő Elek Ferencz Úrhoz az Mgos- Egyri Fő Káptalan Tekéntetes Fő Fiscalissához. nyújtandó alázatos jelentések az bent írtt lakosok. Föl Szóllítás Tekéntetes Fő Fiscális Úr - az Jelentés v~ is vád Levél Tisza Dorogma Helysége olly szerencsétlen helyezett közt fekszik, az Tisza vize, és az úgy nevezett Sulymos vize között, hogy innét az ár víz idején, hidas vagy csónak nélkül semmerre sem lehet ki menni, jobbadon pedig az szántó földeink is, ezen vizeken túl esnek, még ezeken kívül Sz: Királyi Nemes Debreczeny várossá Ohati pusztáján is birunk szántó földeket, mellyekknek mivelésére Terméssei bé takarítására is hidakon kell keresztül járni, az Tisza vízén - Dorogma Helysége Lakóssainak mint hogy hidassá nem volt, Egyek Helysége Hidassán járogattak által a Tiszán, minden féle szügségeikre, minden fizetés nélkül, - Egyek Helysége hidassát azért engedték meg az Dorogmai Úrbéri legelő szelén ki köttni, hogy az Dorogmai Lakosokat ingyen hordgyák által az Tiszán, mind Teherrel, mind mind üres szekérrel, Egyek Helysége Lakossai esztendőnként, sok száz forint hasznot vettek bé, az rév keresettbül, ebbül az Dorogmaikat egy fillérig sem részesítették, nem is kívánták, hogy részesítsék, az Dorogmai Úrbéri Legelőbe, és az egész határban, az utasok az sok felé vivő utakkal sok károkat tettek, itt nem lehetett az határban, egy bizonyos utat ki hancsikolni; hogy azon járjanak, azért mivel az Tavak tekervényessen vágynak azokat kerülgettni köll, ezen károkat kár tételeket az utasoknak mind el szenyvedték az Dorogmai Lakosok, az Egyeki lakosok barátságáért, az révén való szabad járást tekénttvén, egy utast sem károsítottak meg, nem idegenítettek el, az révben való által meneteltűi, el idegeníteni pedig mód lett volna, mind ezen békességes tűréseit az Dorogmaiknak az Egyekiek semmi tekéntettben sem vették, vellök minden termés hordás idején viszálkodni kívántak, még pénzünkért sem engedték azt meg az Egyekiek, hogy az hidassokon az Ohaton termett, szalmás életűnket által hordhattuk volna, ha valamellyikünk az szekerére többet rakott föl annál, az mi az szekér derékba meg tért, azt le köllött hányni, az Tisza partyán és melly ott lett pocséká, más idegeneket akár keresztes élettel, akár szalmával által vitték, pénzért, az mi szalmás, vagy keresztes életünket, szénánkat pénzűnkért sem vitték által azt felelték, hogy nem országréve ez, ezt ök magoknak tartyák, mellyen meg bonszonkodván az Lakosság az hidassokat sem engedte már több esztendőkbe ki köttni, és az hidas karóját is, bé hajítódott az vízbe, hanem azután látták az Egyekiek is; hogy hasztalan mindenki kötődések, magokhoz jöttek ismét, meg lett az békességgel, múlt minden háborgatás, az nagy ár viz idején az hidas az ki kötőbe mindég az Dorogmai óldalon áll, mert azt az Egyeki óldalon az zivataros hab el ülteti: annak az Dorogmaiak csak úgy viselik gondgyát, mint tulajdon magokénak, az nagy árvíz idején semmi utas sem járt a hidas heverőbe van; sokszor meg esik az hogy a méltóságos Földes Uraságok részére, túl az Tiszától vagy túl az súlymostúl kell valamit szállítani hidason, akkor az hidast akár az méltóságos földes Uraságok részökre, akár az szegénység részökre nagy fizetésért adgyák által, sokszor pedig nem is engedték által sem a hidast, hogy azon valamit szállítsanak, ezen sok viszálkodásokat Pag. 384-ik lap viszálkodásokat, meg únván az Dorogmai szegénység, meg kéré vala az Méltóságos Földes Uraságokat; hogy engednék meg azt; hogy hidast csináltatthassanak, az magok szügségökre, mellyet kegyessen méltóztattak is meg engedni, hogy azon mind az Tiszán, mind az Sulymoson, járhassanak, ezen folyó Évben el készülvén a hidas, azt a Sulymosra ki vitettük, olly czéllal; hogy azon ottan az Egyekiekkel egygyűtt járhassunk által, jártunk is ottan rajta, úgy; hogy ha Egyeki Szeker jött által jött az Tiszán az Egyeki hidason, mi által szállitattuk a Sulymoson az Dorogmai hidason fizetés nélkül, szintén ha Dorogmai szeker által ment az Tiszán, azt az Egyekiek az hidassokon pénz nélkül, igy kívánván a két Helység hidassát barátsagossan használni, el menvén az árvíz az Dorogmai hidast és bé kellett hozni a Tiszára az rendes ki kőtő helybe, itten is 195
