Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1608-1609 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 36. (Debrecen, 2005)

Tatár (Tatár) István alperes ellen bizonyítsák meg, hogy Tatár István Farkas (Farkas) Mihálynak ez felperes asszony urának az panaszolást szántszándékkal tötte által, mely dologért noha Tatár István tudta, hogy Farkas Mihály ü reá haragszik, mindazáltal azzal nem gondolván, Lökön (Leokeon) Farkas Mihály az mely házban többekkel múlatásban, italban volt, oda az házhoz ment, ahogy látta Farkas Mihály, hogy oda be akar menni, kéri hogy oda ne menjen, mert tudja, hogy nem barátja, de Tatár István ugyan bement, ott azután úgy mint Farkas Mihály, semmi összeveszésre okot nem adván, hanem borús lévén, az asztalra leborult, Tatár István szablyát rántott hozzá, és Farkas Mihályt úgy vágta agyon, s abban az sebben holt megh Farkas Mihály. Farkas Mihálynak penigh nem volt magát mivel oltalmazni, mert Tatár Benedek az ház oldalában való szegről az Farkas Mihály szablyáját betötte volt, nem tudott mihez nyúlni. 1. Tatár (Tatár) István viszont bizonyítsa megh, hogy ü az Farkas (Farkas) Mihály páncél át nem ezen szándékkal 217. oldal lőtte által, hanem akaratja ellen sült el az puska történet szerént találta, és azon az mel kár az pont célban az lövés miatt volt, mind törvénnyel, mind penigh azzal unszollotta, hogy megelégíti, de Farkas Mihály azt mondta, hogy ü neki az Tatár István elégítésre nem kell, hanem kezével vészen érette igazat rajta, és ebben lévén mikor hadastul Lökön (Leókon) lőttek volna az mely szálláson Farkas Mihály többekkel együtt, ü tudván azt, hogy Farkas Mihály ott vagyon, oda be nem akart menni, hanem az több társai erővel vitték be, úgyhogy ott öszve békéltessék, mikor osztán bement, Farkas Mihálynak ellenében nem szóllott, okot is az összeveszésre nem adott, hanem Farkas Mihal őtet megvágatta, arcul az ajtóig onnan ismét az asztalhoz visszaverte, vérét kivéreztette, hurcolta, ü penigh mégis mindazonáltal ellene nem támadt, hanem arra kérte Farkas Mihályt, hogy ne bántsa, ha kárt tött neki meg elégíti róla, de azzal sem elégedett meg Farkas Mihály, hanem újonnan az boroskupát, gyertyatartót és egyebet 218. oldal az az táltul Tatár István veszteg állván hozzá hajigált, reá ment Tatár Istvánra, úgy osztán egyéb nem veszett benne, hanem maga általában ha nem esett volna is, úgy esett, ki ü nem tud. Ezten napon bizonyítsák, és mindkét fél vizsgálatot kér, megadjuk. 1. Vasas (Vasas) Deák Boldizsár Vasas Tamással szemben elegendő tanúval megbizonyította, hogy Vasas Tamás őt a perben rágalmazta, hazugnak nevezte, ezért a rágalmazásért Vasas Tamás Vasas Boldizsárral szemben 20 magyar forintot tegyen le a város régi szokásának megfelelően, így egyeztek meg. 2. Mivel ezek nevezetesen a bíró úr és a fivérek a bírság ügyében megegyeztek, és a Vasas (Vasas) Boldizsár a Vasas Tamásnak 20 forintot adott és elengedte azt bizonyos kötelék mellett, hogy ha valamelyik felett egyik az másiknak szemére vetné, vagy kérkedék, hogy ezt cselekedhetvén volt ezt az vagy mi az fiáké ...[?] értettem, az ki cselekedé 219. oldal az sértett fél ellen ebben az 20 forintban marasztalják el. 1. A Túri (de Thur) Szűcs (Zeots) István alperes Látó (Latho) János felperessel szemben az atyjátul maradt jók végett harmad napra feleljen.