Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1608-1609 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 36. (Debrecen, 2005)
való jog Bacsó Istvánra, fiaira és utódaira kellett szállnia. És ezután szálljon is át velünk szemben. 79. oldal 1. Eskü alatt vallja a tekintetes Fodor (Fodor) Miklós esküdtbíró, hogy ő a mai napon a bírói gyülekezetből a Szíjgyártó (Zigjartho) más néven Peleskei (Peleskeij) János felperes kérésére a Soproni (Sopronij) Lőrinc alperessel szemben elégtételre és a büntetés kihirdetésére jött el, mégpedig a 685 forint adósságról szóló egyértelmű kötelező levelekről, mely kötelező levelek a fent nevezett Soproni Lőrinc házára vonatkoznak, melyet jogosan nyert el, és mindkét ott lévő helyettes és más elöljáró férfiak úgy mint Tőrösdi (Theoreosdij) Mihály, Ötvös (Eottweos) István, Szűcs (Zeots) Gáspár, Asztalgyártó (Aztalgjartho) Lukács és az esküdtbíró Fodor (Fodor) Miklós ezt az ügyet előadva, azon fáradoztak, hogy a perlekedő fentebb nevezett felek között békét teremtsenek, és ily módon egyezségre jutottak és alku kötöttek, hogy ezt az esküdtbírák által előadott jegyzéket szóról szóra leírják. 2. Én, Soproni (Sopronij) Lőrinc debreceni (Debretzeni) vallom az én levelemnek rendiben, hogy én voltam adós az én jóakaró uramnak, debreceni Peleskei (Peleskej) Szíjgyáró (Zigjartho) Jánosnak 685 forinttal, kitől volt ü nála tiszta adóslevelem, mely adóslevél mellé engemet előcitálván bíró eleiben, én is az megnevezett summáról való adóslevelemet meg nem tagadhatván az törvén az igaztételre napot 80. oldal kijelöl, melyre bíró uram az nap eltelvén az igaztételre esküdtbíráját bocsátta volt. Sok jámborok törekedésére az én szegénségemet is megtekintvén ükegyelme keresztény indulatból arra ment, az felől megmentezett, summát tudniillik az hatszáznyolcvanöt forintot engedte meg háromszáz forintban, úgyhogy az száz forintját fizesse meg 1608. esztendőbeli karácsony napjára, az másik száz forintra 1609. esztendőbeli karácsony napjára, az háromszáz forintját ezerhatszáztíz esztendőbeli karácsony napjára, úgyhogy ebbe állhatatos legyek, erőlködjön is az megfizetésére, hogyha penigh az országok háborúja leszen tartozzon, jámborok által megtalálván ő kegyelmit, ü kegyelme is azzal ígéri magát ü neki az mellett, hogy ad esztendeigh kétszáz forintot kereskedésemre, mely kétszáz forintért én oly kezest állassuk, kivel ü kegyelme megelégszik, hogyha penigh én ezeket felbontanám, az nevezett napokra nem erőlködvén az fizetésre és ü kegyelmek kedvét nem keresném, ez három terminust 81. oldal el mulatván tartozzam én ü kegyelmeknek mind az hatszáznyolcvanöt forintot megfizetni minden törvényben évvel ükegyelmek minden jószágomhoz hozzá nyúlhasson, se fejedelem gráciája, se mostan szabadsága ne használhasson. Sőt penigh ez végezés ilyen jámbor személyek előtt esküdtbíró Fodor (Fodor) Miklós tanácsbeli, Ötvös (Eottweos) István tanácsbeli, Szűcs (Zeots) Gáspár, Tőrösdi (Theoreosdj) Mihály, Asztalgyártó (Aztalgjartho) Lukács. 1. Csányi (Chianij) Mihály debreceni (debretzeni) varga mielönkben személye szerént jővén, szabad akaratja szerént ilyen kötést és vallást tőn mielőttünk, hogy ü adós Peleskei (Peleskej) Szíjgyártó (Zigjartho) Jánosnak 18 forinttal, ötvennégy öregasszony saruval, kiért ütet Szíjgyártó János törvényben hítta szolgáit látván szegénységét, s az fizetésre elégtelen voltát, Peleskei János az felől megírt adósságnak megfizetését ilyen módon végezte vele, tudniillik hogy három terminuson tartozzék Peleskei Jánosnak megfizetni, tudniillik az adósság harmad részét ez jövendő pünkösd napjára, az
