Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1606-1607 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 35. (Debrecen, 2002)

személy szerint, hogy mindkét bírót kiválasztották akit akartak, és azoknak az ügyét őfensége só- és más dolgának tekintetében most tárgyalják a jelen perben buzgolkodók és munkálkodók, azért hogy döntsenek és ítélkezzenek, és bármiféle véleményt alkossanak a felek között, tanácskoztak és azon fáradoztak, hogy megerősítsék és elfogadják bánatpénzként azt a 800 forintot és a határidőt, mely eddig a napig tartott, ettől számítva feloldják, és ha valaki ehhez az egyezséghez nem tartja magát, és nem fogadja el, amelynek egyik felét meg kell őrizni, a másik felét ítélkezésre kell adni, megmásíthatatlanul senki sem akadályozhatja meg, a törvény és a fejedelem gráciájához küldjük, hogy orvosolja azt. 1. Detre (Detre) Máté szemben Izsó (Iso) Mátéval harmad napra felelni tartozik. 2. Tiltakozik a Posztos (Pozthos) Tamás ügyvédje, mivel Kecskeméti (Ketskemeti) Lukács azt mondja a törvényszék színe előtt, hogy a Posztos Tamás javait ő elvitte és elrabolta. 473. oldal 1. Posztós (Pozthos) Tamás felperes Kecskeméti (Ketskemeti) Lukács (Lukats) alperes ellen bizonyítsa meg, hogy Kecskeméti Lukács a mezőre az ő szekere és marhája után hatalmasul kiment, ott két ökröt hatalmas tolvajul szekeréből kifogta, és elhozta, annak felette hogy a harmincadosokat is, a harmincadot utánuk igazította, azok mind magát(lehúzva) marháját, szekerét kihozták, megtartották, magát megfogták, ki miatt vallott száz forint kárt, és hogy ő felel azért, hogy ő debreceni ember nem vala, hamisan nem esküdt meg. 2. Kecskeméti (Ketskemeti) Lukács viszont bizonyítsa meg, hogy ő neki az ő két ökre áráért Posztós (Pozthos) Tamás sót ígért volt, úgy behozza, s megadja neki, de be nem jött, hanem a Felföldre (fel feoldre) vitte a sót, ott azt eladta, onnan vissza törvény is csak kullogott, magát só fel debreceninek (debretzeni) nem mondta, Hadházon (Hathaz) naplat, a város mellől szökve akart elmenni, ő aztán hogy megértette, hogy el akar szökve is menni a város mellől, úgy ment ki az ő ökreiért, s ott ő nem hatalmasul fogta ki, hanem a Posztós Ambrus fogta ki a 474. oldal szekérből, s az adta kezébe, aztán Boldogfalvában (Bodoghfalva) szekerest fogadott, háza népét el akarta szöktetni, egynéhány helyen hitével mentette magát, hogy nem debreceni (debretzenj) ember, azaz hamisan esküdt meg. Harmad napra kéri mindkettőt. 1. Csikai (Tsikaj) Tamás András öccse Kása (Kasa) Mártont szemben Szíjgyártó (Zigjartho) Mátéval és annak szolgájával, akit Mártonnak hívnak ügyvédjének állította. 2. Szíjgyártó (Zigjartho) Máté saját szolgáját, akit Mártonnak hívnak harmad napra állítsa elő és feleljen. 3. Szegedi (Zegedi) Mihály deáknak ezen nap el kellett menni nagy dolgaiban, és Olasz (Olaz) Mártonnal azon 800 forint kötél alatt végeztek kezüket beadván, hogy ezen hétfőre haladjon az igazodás azon ereiben. Augusztus 4. 4. Karcag (Kartzagh) Tamás fiú és Márton, a Szíjgyártó (Zigjartho) Máté szolgája között az ütlegelés és megsebesítés tárgyában így határoztunk. Karcag Tamás bizonyítsa meg, hogy ő reá Márton a Szegedi (Zegedi) Mátyás szolgája a kerten kívül ment a városföldjére, és az a szabad földön verte, taglotta, földre ejtette, szabad volt megölni, és felbocsátani. 475. oldal S azt ugyan Szíjgyártó Máté hagyta neki, mondván nemcsak a marháját, hanem ő magát is agyonverem, ha ez kaphatod. A vereség után azt is mondotta, ha ezt találtam volna, nem vertem volna. Harmad napra.