Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1591-1592 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 30. (Debrecen, 1998)
ELŐSZÓ Észak-Tiszántúl, királyi uralom alatt levő területe, az erdélyi fejedelemséghez tartozó Partiu - ahova Debrecen is esett 1568, a drinápolyi béke és 1571, az erdélyi fejedelemség elismerése után közel két évtizedig viszonylag békében élhetett. Debrecen ezekben az évtizedekben - bár névleg még továbbra is földesúri mezőváros volt - szinte a királyi szabad városokéval felérő autonómia birtokába jutott. Az erdélyi fejedelmek - elsősorban Báthory István - támogatásával el tudta érni, hogy a városban levő három nemesi telek a rajtuk levő kisebb királyi haszonvételekkel (elsősorban a bormérés) együtt a mezőváros tulajdonába ment át. Azt is el tudta érni - amikor királyi területen levő szabad királyi városokban országos törvény kivette a városokban lakó nemes kúriák népességét a városi magistratus joghatósága alól -, hogy az itt lakó nemesek nem mentesülhettek a mezővárosi polgárok terhei viselésétől. A kereskedelmi kapcsolatok zavartalansága jelentős tőkefelhalmozódást is lehetővé tett. Az általunk közölt két év jegyzőkönyveiben a kisebb-nagyobb adósságok miatt indított perek mellett már ezer forintot meghaladó követelésekkel is találkozunk. Ezekhez az összegekhez viszonyítása alapul szolgáljon néhány adat. A 20-50 forintot érő lakóházak mellett akad már száz forintot megérő ház is, sőt, egy kőház ára 350 forint, viszont egy hízott ökör 8 forintot ért. ( 333/2, 3, 335/4, 343/3 reg.) Az 1589-1590. évi jegyzőkönyvek bevezetésében részletesebben foglalkoztunk a mezőváros igazgatási és bíráskodási szervezetének a szórványos adatokból rekonstruálható formájával. De csak ezektől az évektől kezdődően tudjuk bizonyosan, hogy a városnak két ( alsó és felső) járása volt, s ezek egyenlő számú személy ( 3030 személy ) tagot küldhettek az egész kommunitást képviselő szenátusba. Azt nem tudjuk még most megállapítani, hogy milyen gyakorlat szerint történt a szenátoroknak nevezett tagok delegálása, de az bizonyos, hogy a testület tagjai gyakran cserélődtek. Lehet, hogy kihalás volt az ok, de feltételezhető, hogy időleges megbízás folytán szűnt meg a szenátorságuk. Az azonban bizonyos, hogy a szenátorok egy része a mezőváros népének módosabb, patrícius rétegéből való volt, s bizonyíthatóan több nemesi jogállású is volt köztük. Az igazgatás és igazságszolgáltatás operatív feladatait a két járás szenátorai közül választott ( 6-6 ) esküdt bírák látták, a város tényleges vezetője az egész szenátus által választott főbíró (judex primarius ) volt, akinek személye - az eddigi adatok szerint évente változott. A főbíró fizetésére első adatunk az 1592. évi határozat. A város által zálogba vett akkor még részben lakott - Szepes falu adóját, jobbágy lakói szolgáltatásait és majorsága hasznát kapta. A jegyzőkönyv szerint a választott tisztségviselők élén a conservatorok állanak. Ezeknek nemcsak a mezőváros jogait biztosító kiváltságlevelek őrzése és gondozása volt a feladatuk, ő rájuk volt bízva a városházánál és a Kardos-háznál levő boltok béreinek beszedése, a boltbért nem fizetők áruinak a lepecsételése, vagy zálogban tartása. (306/6 reg.) Sorrendben utánuk a négy borbíró következett. A város hosszas pereskedés után az előző években megszerezte a városban levő nemesi kúriák telkét, a telkeket megillető bormérési szabadsággal együtt. Ez komoly jövedelmi forrás lehetett. Éppen ebben az évben hozták azt a határozatot, hogy a polgárok által másutt vásárolt és a városba hozott bort senkinek nem szabad kimérni és árusítani. Céhlakomákon és lakodalmakban fogyasztani szabad, de a birságként kiszabott bormennyiséget a város korcsmáiról kell
