Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1591-1592 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 30. (Debrecen, 1998)

hozatni. A borbírák a statútum áthágóit, tekintélyes összeggel, 10 forinttal bírságolhatják. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az előző évi statútum szerint, a város már korábban kapott oklevelet Báthory István lengyel királytól, az égett bor (borseprűből főzött pálinka) egyedüli árusítására, megértjük, hogy ez is jelentős jövedelmet jelentett. Az 1591-i statútum szerint Erdélyből vagy akárhonnan ide hozott ilyen italt csak a város korcsmáin lehet kimérni. Ebben az évben két szenátor engedélyt kapott arra ex beneplacito oppidi (a mezőváros jóakaratából), hogy az általuk behozott pálinkát kimérve (secundum mensuras) eladhassák, de minden pint (kb. 1.5 liter) után fél garast (4 dénár) kötelesek a borbíráknak fizetni. (253/2, 254/2 reg.) A város másik jövedelmi forrása a vásárvám (tributum fori) volt. Az idevonatkozó (1591. évi) szabályozás szerint az árusítás végett kiszabott bármiféle portéka után fél obulust (egy dénár) kell az eladónak minden egyes alkalommal fizetni (254/2 reg.). A négy vásárbíró közül kettő szenátori rendből való, a másik kettő azonban közpolgár volt. Sorrendben utánuk következnek az ispotálymesterek (magistri hospitális). Mind a ketten szenátorok, a két járásból. Az 1592-i statútum szerint ők gondozták a század első évtizedében alapított ispotály (kórház és szegényház) jövedelmeit. De a mostani határozat szerint a kollégium (schola nostra) diákjai is osztoznak az ispotállyal a bitang marhák, a malmok szombati vámján, (sabbatale) és a magvaszakadtak vagyonából származott jövedelmen. E jövedelmek egy harmadát rendelték a "scholába tanuló deákoknak hasznokra és táplálásokra" (304/1,2. reg.) Új tisztség viselőként egyszer említik, most elsőnek az egyházfit (aedituus ), de nem ismerjük a feladatát. (323/1 reg.) A mezőváros jegyzőjét már a korábbi években megneveztük. A bejegyzések tanúsága szerint nemcsak literátus (tehát latinul) tudó, hanem tekintélyes vagyonos polgár is volt. Távollétében helyettese vezette be a törvényszéken előforduló ügyeket a jegyzőkönyvbe. Ő is latinul tudó személy volt, de az általa beírattak túlnyomórészt magyar nyelvűek. A város településére is van adatunk. A kora középkor óta fennálló Boldogfalva egy részét ezekben az években vette zálogba a város. Ma vonatállomás van a helyén. A zálogba vett telkeket a városhoz csatolták, Boldogfalva utca lakos a főbíró és magistrátus joghatósága alá kerültek, viszont a városból a földesúri birtokba maradt falurészbe költözött mezővárosi polgárok nem maradtak a magistrátus illetékessége alatt. (335/1, 336/1, 336/5, 349/3 reg.). A személynévadás történetével foglalkozó kutató számos adalékot találhat a foglalkozás és a névadás összefüggésére ezekben a jegyzőkönyvekben.