Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1575 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 24. (Debrecen, 1994)

mutatja. Érdekes adat szól 20 szőnyegről, amely alatt bizonyosan keleti szőnyeget érthetünk. Emellett kés, sáfrány, ón árusítására is vonatkoznak feljegyzések. Egyes adatok a társaságban való kereskedést mutatják. Változatlanul megvannak a város polgárainak a nyugati kapcsolatai. Bécsi, nürnbergi kereskedőkkel folytatott ügyekről szerezhetünk tudomást. A kereskedés helyének nyílvetéssel való elosztásának szokásos módjára utal a fejedelemmel való ellentétbe kerülése a városnak. Ugyanis a fejedelem engedélyt adott egy kereskedőnek állandó hely elfoglalására. Ez Debrecen polgárainak ellenkezését váltotta ki, amelynek következtében a fejedelem visszavonta engedélyét, mondván nem akar a debreceni kereskedőkkel feszültséget. Úgy tűnik, hogy még nem voltak külön égettbor kereskedők, hanem engedélyezték mindenkinek, aki kérte azzal a feltétellel, hogy a város seprőjét megadott mennyiségben fel kell használnia. Debrecen mezőgazdálkodásának alapja a város földterülete volt, amelyhez hozzátartozott a szováti föld és a hegyesi föld, amely sorhúzás alá esett. Említenek egy tilalmas legelőt, ahol nem lehetett legeltetni. A város területén szőlőskert, gyümölcsös kert a Tócó mellett és a Szent Miklós utcán volt. Ezeket a kerteket el lehetett adni szemben a ház után való földekkel, amelyeket nem lehetett áruba bocsátani. Ebben az évben vásárolta meg a város Méliusz Juhász Péter házát az egyház javára. A városnak a királyi Magyarországgal való kapcsolatára utal a Felső-Magyarországra való követjárás említése, a törökkel folytatottra pedig a konstantinápolyi út feljegyzése mutat. Sok bírósági ügy feljegyzését is megtaláljuk az év során. A házasságtörés, a paráznaság büntetése változó. Van olyan eset, amikor a férj megbocsátására bízzák, egy esetben halállal bűnhődnek a vétkesek. Kemény az ítélet a lopás bűnébe esettek számára, akasztófa járt ezért. Legszigorúbb büntetés egy mérgezéssel vádolt asszonyra vonatkozott, még aznap megégették. Ha szerényen is, de találkozhatunk bizonyos fényűzéssel a városban. Erre utalnak az ezüst tárgyak említései, mint pártaöv, ezüst tál, tű, címerkő, gyűrűk aranyból, ezüstből. A házberendezésből asztalra, székre, óntálra vonatkozó említések szerepelnek, amelyek mutatják, hogy egyszerűségében is bizonyos polgári ízléssel számolhatunk ebben az időszakban.