Debreceni várospolitika 1825-1848 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 20. (Debrecen, 1989)

Debreceni országgyűlési követek tudósításai

letek végrehajtására nézve javallt Törvény Czikkelyek eránt, nem tévén á MFRk további észrevételt, az egyesülés meg történt, hanem: A pereknek á jövő Országgyűlése alatt, felsőbb bíróságok előtt leendő folytatásáról szólló Czikkelye, á tapasztalás által eléggé bebizonyított lehetetlenségből merített nehézségek említése mellett maradván á MFRk ujjra is felszólítják á Rendeket, hogy ezen tárgynak továbi sürgetésétől hagynának fel, á mennyiben az igazság rendes kiszolgáltatásával ellenkezne, ha á polgári perek, nem á törvényessen fen álló telyes ítélő Szék, hanem annak tsak bizonyos számú s időről időre változó bírái által Ítéltetnének elA Kk és Rk drágábbnak tartván az életet á világi javaknál, úgy okoskodtak, hogy ha az életről lehet Ítélni, miért ne lehetne a javakról is,fel tévén különösen, hogy á szóba lévő ítélő Szék tagjai olyanokból áll, kik á meg kívántató, és szükséges tulajdonokkal fel ruháztattak, azén is ezen, és előbbi Izenetjökben ki jelentett hathatós okaiknál fogva ő Cs.K.Fő Hgét egész tisztelettel ujjra is meg kérik, á MFRket pedig hazafiúi bizodalommal fel szollitják, hogy javallatokhoz járulni méltóztassanak. ... A Főrendek továbbra sem támogatják a Porták ideiglenes kiigazítását, a Karok és Rendek pedig az igazságosság érdekében bíznak a változtatásban .... Tárgyalták a Főrendek által Borsod és Zala vármegyék sérelmeire adott választ.Borsod vármegye Gr. Keglevich Miklós esetét sérelmezte, Zala vármegye pedig a Helytartótanács 1835-ös Augusztus 26-kén kiadott 26961 sz. rendeletét,amely a megyei tisztviselők és állandó bérrel ellátott polgárok díjazását a megye pénztárának kötelességévé teszi... A Budapesti hid tárgyában a vámokkal kapcsolatban a Főrendek egy maximum és minimum megállapítását javasolták. A legnagyobb menynyiség az 1790. esztendőtől némi változássál fennállott 1808 kg,a legkisebb pedig a mostani vám legyen. A kiküldendő Biztosság vámtarifát készítsen, s a fennálló törvények szerint végezze munkáját. Napokig tárgyalták a híddal összefüggő kisajátítások kérdését. Ezen pontnak vitatása alatt, elő hozódván,ihogy á Hazában sok olyan intézetek lesznek fel állitandók melyeknek elő mozdítására, s elő segéllésére bizonyos, és határozott lépéseket szükséges tenni, nevezetesen vas útnak,s hajókázható csatornák készítése, azért is ugy vélekedtek többen,ihogy á kisajátítás Törvénye közönségessen mondódjon ki . . . e meg lévén az á kérdés foglalatoskodtatta á Rendeket, hogy ha valamely társaság vas utat, vagy hajókázható csatornát kívánna fel állítani, elhatároztasson é előre á Tariffa is, vagy bér, melyet az azokat használók adni kötelessek lesznek, és hogy az esztendők száma eránt kell é bizonyos határozott időt szabni, ezek eránt külömböző vélemények voltak, némelyek kívánták elhatározni, s világossan ki tétetni, mások ellemben, ellenkező véleményben voltak, különösen á Tarriffának meg határozásában,példáúl vévén á Dunán fel,s alá járó gőz hajókat, melyekre nézve semmi bér nem határoztatott el,előlegessen, s tsak á (részvényes társaság által rendeltetett el, mindenkinek szabad tettzésétől függvén azoknak használása, s az ott meg határozott bérnek fizetése, végre is az állapittátik meg, hogy egy Országos Biztosság neveztessen ki,á mely á kisajátítás Törvényében állapítandó elveknél fogva, az elő adandó vállalatokat fel vállaló Társa-