Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)

Ellenfelei azonban ennek ellenére is maradtak, 1719-ben a hatvantagú testület hat asztalának egyik „elöl szólóját" (praelocutor, aki az asztal körül üló'k szavazatait összegyűjti) Dómján Istvánt fiskális perbe fogta a tanács, mert az együttes ülésben elhangzottakat a városban elhíresztelte. Emiatt nemcsak 200 forintra büntették, hanem kötelezték, hogy „a fürmender úrnak (népszószóló) is kövesse kedvét" és „comportálja (viselje) magát, mint illik communitásbeli személyhez".** A 1720. évi tisztújítás alkalmából az általa készített tervezetnek megfeleló'en — bár a város kívánságát a fó'kormányszékek sohasem hagyták jóvá — hivatala letétele után — miután évközben két szenátor is meghalt — ismét visszakapta az első szenátori helyet. A tisztújítás lefolyásáról szóló jelentés különös nyomatékkal hangsúlyozta, hogy „ez évben semmiféle viszály, és némelyek színlelt szenvedélye nem fordult elő, minden rendben, csendességben és hűségben végződött".

89 Ettől kezdve haláláig megmaradt első szenátornak és az egyház kurátorának és csak alkalmi megbízatásokat teljesített. Megbízták a két jegyzővel együtt a város levéltárának rendbetételével, és az országgyűlési taxának a város módosabb lakosaira való kivetését intéző küldöttségnek is elnöke lett (1722). Ugyancsak ő képviselte a várost Bihar megye közgyűlésén, az árak és bérek limitatiójának (megszabásának) tárgyalásán. 1724-ben ő mutatta be a váradi püspöknek a XVI. századi okleveleket, amelyekkel igazolhatták, hogy a pálosok kolostorát jogosan vette birtokába a város. így sikerült a perindításnak elejét venni. Az országgyűlési taxa mérséklése ügyében 1725ben a felső-magyarországi városok gyűlésén Kassán tárgyalt, és 1728-ra tervezett harmadik országos összeíráshoz a város deputátusának választották.

90 A pozsonyi és bécsi útra adott pénzek elszámolásának ügye sem került le a napirendről. 1722-ben ismételten tiltakozott emiatt és az addig nem teljesített kártalanítására hivatkozva tagadta meg a számadást. A magisztrátus azonban nem vette figyelembe a tiltakozását, megbízta két tagját , szólítsák fel, „adjon számot az elköltött pénzről, nem adhatván pedig fizesse meg".

91 Az ügy négy év múlva ismét felmerült, mert 1726. december 8-án beadott panaszában előadta, hogy kérését a kártalanítására szóra sem érdemesítették, sőt megvetőleg elutasították. Kijelentette, emiatt perre megyén a várossal. A tanács és a communitás együttes ülésének határozata szerint két szenátor és két esküdt keresse fel, közölje vele, hogy az 1714. évi határozatot nem változtatják meg és felszólították, hogy az „azóta emergált (felmerült) kilencszáz egynehány forintokból álló restanciáját pedig complanálja (egyenlítse ki) őkegyelme".

91 Alighanem beteges állapota volt az oka, hogy ebben az évben — bár Érmelléken neki is volt szőlője — már nem hagyta el a várost. A hegyi szüret alkalmával nemcsak a törvénykezés és igazgatás szünetelt, hanem a város népe és a vezetők is elmentek. 88 Uo. IV. A. 29. k. 544., 599—600. old.; — A tanács és a választott hites közönség közti viszályt ez az eset is mutatja; — 1722-ben az esküdtek azt kérték, hogy az esküdtek külön tanácskozhassanak „hogy discurálhassanak (vitatkozhassanak), quoniam oculi plus vident quam ocillus (mert több szem többet lát, mint a félszem) és ha mi gravamina (sérelmek) lehetnek, repraesentálhassák (előadhassák)". A négy kívánság közül a tanács kettőt elfogadott, de a külön gyűlés tartását azzal utasította el: „úgyis elég gyűlés vagyon, repraesentálhatják, ha mi difficultások (kifogások) vagyon". HBML. IV. A. 101 l/a. 30. k. 489. old. 89 Uo. IV. A. 101 l/a. 30. k. 19—20., 32—34. old. 90 Uo. IV. A. 1011/a. 30. k. 282—283., 472—473., 478—479., 481., 515., 580—581., 652., 654. old.; 32. k. 10, 37—39., 165—166., 252. old. 91 Erre most sem került sor, de lehet, hogy emiatt keveredett perbe volt követtársával 1724-ben. HBML. IV. A. 1011/a. 30. k. 103., 115., 119., 124., 126. old. 92 A szövegből nem derül ki, hogy ez a pozsonyi és bécsi útról elszámolatlanul maradt összeg. HBML. IV. A. 1011/a. 146. k. 28. old.