Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)

választott hites közönség csak a haláleset vagy kriminális büntetés révén megüresedett helyek betöltését engedte meg. Ugyanez a rendelet el akarta törölni a népszószólói tisztséget is. Helyette a város gazdálkodásáért feleló's polgármesteri hivatalt szándékozott felállítani. Ennek széke a szenátorok sorában a főbíró után következik. A népszószólót ezután nem lehet a szenátus tagjai közül választani, nem is lehet tagja a 12 főből álló tanácsnak.

82 A több évtizede kialakult rendhez való — nem utolsósorban, az állami hatalom iránti bizalmatlanságból fakadó — ragaszkodás jeleként azonban a két testület együttes határozattal ragaszkodott ahhoz, hogy: 1. a megüresedett szenátori széket az újévi tisztújításon kívül — tehát királyi biztos jelenléte nélkül — választás által is betölthessék és: 2. a népszószóló — ha elismeri a választott hites közönség választását — ezután is lehessen a szenátorok közül való.

83 Az is lehet azonban, hogy éppen Pósalaki személye volt a viszályok és zavarok okozója. Szokás szerint ugyanis a tisztújítás előtt felszólították a bevételek és kiadások kezelőit a számadások beadására. 1716. december 30-án a két testület közös határozattal intette Pósalakit és Dányádi Jánost „hogy a bécsi és pozsonyi (1715. évi) expeditiójokbeli négyezer egynehány forintokból álló költségrül számadásokra készüljenek". A határozatnak akkor aligha lehetett foganatja, a felszólítottak nem adták be számadásukat. Ezért egy fél év múlva a számvevő mellé egy szenátorból, öt esküdtből és a két (alsó és felsőjárási) adószedőből álló deputációt küldöttek ki, hogy „a pozsonyi concursus alkalmatosságával elköltött négyezer forintokrul adjanak számot, hová költötték" .

%A Annak sehol semmi nyoma nincs, hogy valaha is számot adtak volna a reájuk bízott pénzről, azt is csak szórványos adatokból tudjuk, hogy a különféle méltóságok között osztották ki nagy részét a kikövetelt vagy elvárt ajándékokra. 1716 nyarán, Lévai István jegyzőtársával ő fogadta Bakó János váradi nagyprépostot, aki a szabad királyi városi kiváltság törvénybe iktatásának feltétele, a katolikus templom és parókia helyének kijelölése végett tett előzetes látogatást a városban. A hely kijelölése néhány hét múlva meg is történt.

85 Az egyházi ügyek kurátoraként az év végén, karácsony és újév közti héten, két másik szenátor társával együtt neki kellett Rápóti Mihály prédikátor és felesége között az egész várost megbotránkoztató viszályt kiegyenlíteni. Rápóti megmaradásának feltételeként a házastársak kibékülését szabták.

86 Az 1717. évi tisztújítás alkalmával végre elérhette — ha nem is a főbíróságot — a főbíró utáni második tisztséget, mert szavazattöbbséggel megválasztották népszószólónak. A választás joga a választott hites közönséget illette. Annak ellenére, hogy tervezetében e testület elsőbbségét próbálta igazolni a szenátussal szemben, még ennek minden tagja sem támogatta a választásnál. Az egyhangú választást csak a következő évben sikerült elérni.

87 82 Uo. IV. A. 101 l/a. 29. k. 35—36. old. 83 Uo. IV. A. 1011/a. 29. k. 42—43. old. 84 Uo. IV. A. 1011/a. 28. k. 961., 29. k. 147. old. A főbírói számadáskönyvben 1716-ról csak az van bejegyezve, hogy a két követ a pozsonyi és bécsi útra 1776 forintot vett fel. Uo. IV. A. 1012/a. 3. k. 85 Uo. IV. A. 1011/a. 28. k. 907. — Debrecen története II. k. 143. 86 Rápótit 1717-ben meghagyták a prédikátorságban, de a feleségével való háborúsága nem szűnt meg. A következő év végén egy hattagú küldöttség élén ismét Pósalaki akart köztük békességet teremteni. Uo. IV. A. 1011/a. 28. k. 962. old.; 29. k. 257. old. 87 A választott hites közönségnek akkor 42 tagja volt, a város két része (alsó- és felső-járás) és a hat kerülete (utcák) szerint, hat asztalnál foglaltak helyet. A népszószóló az 1717. évi rendezés szerint a szenátorokkal egyenlő fizetést (évi száz forintot) kapott. Viszont a jegyző fizetése 150 forint volt, ötvennel kevesebb, mint a főbíróé. HBML. IV. A. 1011/a. 29. k. 19—20., 23—24., 46—47., 538., 543. old.