Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)

gazdálkodhatott, inkább fogyatkozott, Sokszori távolléte miatt, házanépéért szüntelen aggódásban élt, gyötrődött. „A német világ beállásának elein, azután is, az sok ismertség mellett, sok méltóságos uraknak, főrendeknek, nagyobb részint a házához való szállítási és szállási" az házi gazdálkodásának kárával történt. A város érdekében tett utazásai, tárgyalásai során az elszenvedett kárai többre rúgnak 6000 forintnál. „Ezeket másként nem vallottam volna, ezeknek refusiójával (megtérítésével) akármely törvény szerin a nemes város tartozik." Vagyonában nem gyarapodott, hanem fogyatkozott, háza népe tartása miatt sok adósságba keveredett. Ha ezek részbeni megtérítését kéri, ezen a kérésen nem csodálkozhat az: „akinek nem görbén áll a lelke, meg nem csúfolhat". Érveit „bü deklarátiókkal ... nyomorult koldushoz is hozzáülendő reménykedéssel" írásba adta, a két testület előtt is felolvasta, hogy a kért kárpótlást megkapja. Annak idején érvelését elfogadták, érdemeit elismerték, sőt azoknak „jó reflexióban (figyelembe) való véttetésére és illendő remuneratiója felől ígéretet és assesuratiót (biztatást)" is kapott. Jó reménységbe várakozott a jobb idők bekövetkezésére és az ígéret teljesítésére. Miután ez nem következett be, most kérését kénytelen megismételni. „Mikor leszen a városnak nagyobb csendessége és könnyebbsége, csak az Isten tudja. Az üdő pedig, mint a rozsda a vasat, mindeneket megemészt, nagy dolgokat is feledékenységbe vészen, az indulatokat az emberben megszünteti." Idézi bölcs Salamont, aki szerint az elhalogatott reménykedés beteggé teszi a testet és a lelket. Élete már vége felé közeledik, világi dolgait el kell rendezni. „Rántják a gyékényt, megért a gyümölcs, leesik." Az adósságai szorongatják, összes vagyona nem elég a kifizetésére. „Vénségemre holtig való becstelenségre kell jutnom." Bátyja, Pósalaki István példája áll előtte, róla mostanra mindenki megfeledkezett. „Magam is feledékenységbe megyek, de szegény fiamnak öregségemben sok mellettem való szolgálatáért semmi sem marad. Sokan, akik állapotomat nem tudják, főcsóválással fognak álmélkodni: ilyen város régi hasznos jó szolgájának maradéka mivé jutott?" Jogosan véli tehát szolgálatainak méltó megjutalmazását és elszenvedett kárai megtérítését azoktól, akik érdekében tett szolgálatai miatt estek rajta és „akiket sok törvényen és törvényes regulák szerint illeti az orvoslás". Ha az ígért kártalanítást mégsem kapná meg, kénytelen lesz „extremumra (végsőkre) fakadni". Bibliai példázatokkal bőségesen alátámasztott kérésének teljesítése az Úristen áldását hozza a városra, míg elutasítása haragját vonja maga után. „Mindkét rendbelinek példáival teljes a Szentírás."

59 Az 1714. évi tisztújítás alkalmából továbbra is az első szenátori széket kapta, de az új szenátusban csak hárman maradtak olyanok, akik a Rákóczi-szabadságharc alatti követjárásokban társai voltak. Viszont egy sem élt már azok közük akik a XVII-ik század végi viszontagságokra emlékeztek volna. Komáromi Csipkés György, az ez évi népszószóló, s a 90-es évek óta, Diószegi Sámuel főbíró is csak a XVIII. század első évei után kerültek be a szenátorok közé.

60 A határozatot a tanács a tisztújítás utánra halasztotta. A főbíró az óesztendő utolsó napján érkezett haza, a restaurációra pedig királyi biztos érkezett. Olyan felsőbb utasításokkal, amelyek nyomán — általunk nem ismert — zavarok támadtak a tisztújítás körül. Ezért, hogy a zavarok lecsillapodjanak, egy félévig várt és 1714. június elején beadott keresetében 4890 forintban jelölte meg kártalanítását. A döntés késlekedésének valószínűleg az volt az oka, hogy mind a tanács, mind a választott hites közönség fiatalabb tagjai valóban nem akarták méltányolni kérését és 59 Uo. 60 Uo. IV. A. 101 l/a. 28. k. 341. old.