Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)
légiumi tógátus diákok számára 100 forintos alapítványt tettek, hogy a kamatát gyertyára és papirosra fordítsák. A grammatisták élelmezésükre 25, a mendikánsok (szegény tanulók) 20, az ispotálybeli szegények 12 forintot kaptak. Dikó Péternek saját gyermeke nem lévén, vagyona nagy részét fiú- és leánytestvére gyermekeire, más részét osztályos atyafiaira hagyta. Az érmelléki szentimrei szőlőjét a város örökölte. Az özvegy sem vagyontalanul ment férjhez Pósalakihoz. Házasságkötésük alkalmából 2000 forintot adott neki, ebből váltották ki a zálogban levő mónospetri birtokot. A házasságkötés idején Pósalaki János 60 (vagy 62 éves) volt. Az első vagy második feleségétől egy fia és egy leánya született. Az 1719-ben kelt kölcsönös végrendeletük szerint a szabadságharc végén — szenátor társaihoz viszonyítva — Pósalakinak a zálogban levő mónospetri birtokán kívül jelentékenyebb vagyona nem volt. A tócóskerti szőlőjéhez szerzett még két darabot és harmadik feleségével Biharpüspökiben egy házat és szőlőt. 57 Nyilván ez a körülmény indította arra, hogy 1713. december 26-án — az az évi választott tisztségviselők búcsúzó napján — beadott folyamodásában emlékeztesse a tanácsot és a választott hites közönséget, hogy élete végét látja közeledni és ifjúságától kezdve vénségéig a várost szolgálta. „Ez alatt sok szomorú változásokkal, nyughatatlanságokkal teljes harminchat esztendők folytának el." Most már kevesek élnek azok közül, akik emlékeznének ezekben az években tett szolgálataira. Már négy évvel ezelőtt az akkori főbíró (Diószegi Sámuel) a népszószóló (Dobozi István) és néhány szenátor társa biztatták, hogy honorálására sort kerítenek, ha kérését írásban beadja. 58 Fáradozásai, tárgyalásai és utazásai következtében a város sok terhes fizetéstől szabadult meg, sőt még a késő utódok is élvezik a hasznát. Az sem utolsó dolog, hogy sikerült a város vallási egységét megóvni. „Ha más ilyen nagy városban és vármegyében annyi idők alatt, olyan nagy dolgokban szolgáltam volna, vettem volna annyi remuneratiót (fizetséget), hogy maradékimnak is elég jutott és maradott volna." De őt nemcsak meg nem jutalmazták, „míg mások itten nyugodtak, dolgokat elővitték, épültek" ő nem 57 A végrendeletben említett boros kanna ma is megvan, súlya több, mint 3 kg, felirata szerint a házastársak 1703. április 3-án adományozták az egyháznak. Zoltai Lajos: Ötvösök és ötvösművek Debrecenben. Db. 1937. 55—56. old. a kanna képe II. tábla „D"; — Dikó Péter háza a mai Kossuth utcán a színház telkén állott. Pósalaki eladta a Csapó utcai házát 580 forintért. Borbély Judit 1719 elején halt meg. Halála előtt kölcsönös végrendeletet készítettek. E szerint a Dikó Péter házát, annak özvegye-pénzén vette meg. Ezért ez a ház az asszony örököseit illeti, de az ifjabb Pósalaki Jánosnak használatra átengedtek egy kisebb szobát, egy kamrát, az egyik sós boltot és a középső pincét. A konyhát és a sütőházat közösen használják. A telekből kihasíthat egy kis kertnek valót zöldségnek, vagy, hogy azon „maga számára egy konyhácskát csinálhasson". A Pósalaki szerzeményének számító tócóskerti szőlőt a középső út mentén ketté hasítják, „de a szűrőhely közös legyen". A diószegi hegyen levő új telepítésű szőlő a fiáé, a boroshordókat ketté osztják. Ugyanúgy az igás és gulyabeli marhákat, vonó és ménesbeli lovakat. A boros hordókat is két felé osztják. A fedeles kocsija lovakkal és szerszámokkal a feleségét illeti, a kisebbik kocsit három lóval, a vasas szekeret hét lóval a fia kapja. A bútorokból a fia a saját ágyán kívül kap egy karikás lábú nyoszolyát, egy fiókos asztalt, egy kis fias tékát, a hosszú útra való bőrös ládát, két pincetokot (egyik danckai üveggel) egy „fejeres ládát", két hombárt, tábori széket. Az együtt szerzett gazdasági és házi eszközök két egyenlő részre mennek. A közös háztartás költségei miatt Borbély Judit a nónospetri birtok zálogból való kiváltására adott 2000 forintot elengedi a férjének, valamint odaadja neki a közösen szerzett szentimrei szőlőt. Mivel a harmadévi rossz termés miatt a szőlők művelésére el kellett adni Pósalaki harmadik feleségével közösen szerzett biharpüspöki házat és szőlőt, sőt elköltötték egy örökös jobbágy váltságát is, ezért kárpótlásul átengedi neki az adósaitól járó követeléseit, ad 200 forintot és 35 aranyat. Odaadja azt a cápás poharat, amelyet egybekelésükkor neki ígért. Férje viszont nem tart igényt a Dikó Péterrel szerzett javaira, sőt a boroshordók avultjait is kiegészíti 300 cseberre. HBML. IV. A. 101 l/a. 29. k. 776—778. old.; Dikó Péter háza uo. IV. A. 101 l/a. 28. k. 38., 237. old.; — A tócóskerti szőlőt két szomszédja parcellájának megvásárlásával 1714-ben gyarapította meg. De volt még szőlője a Csapó utcai kertben is. Uo. IV. A. 101 l/a. 28. k. 360., 362. old. 58 Uo. IV. A. 1021/b. 1037. sz. „A" jegyű irat.
