Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

igen is tudósítom. Boné úr valamely haddal tegnap indult Belényes felé, hova is a németség és ráczság igyekeznek. Még az ősszel jobb állapotot remélvén biztattam vala makai embereket, néhány sertések hajtására, mostan felérkezvén vélek, parolám szerint fejér pénzt adnék nékiek, de nincsen, kérem azért alázatos bizoldalmassággal Nagyságodat, szerezzen reá vagy 2000 forintokra hamarjában, akár abban tudódjék az, mely 3 m forintot Nagyságod parancsolatjára adtam vala Szőke úrnak, akar kölcsön. Akárhogy csak válthassam fel becsületemet. Ezen állapotrul tettem vala kegyelmes Urunknál ő nagyságánál insinuátiót, de válaszam nem lött. Nem lött volna az nemes országnak káros, Krucsai urammal communicáltam volna csak, de tudom, nincs fejér pénz körülötte. Erre jó egyenes útja lévén Nagyságodnak, hozza Isten szerencsésen, kívánom. Amíg az lenne pedig, kérem alázatosan méltóztassék, ha mi valóság lehet, consolidálni. Erdély felől semmi olyan nem hallik. Ezen szegény lakósink igaz kereskedésekben, hogy injuriáltattak, megértvén Nagyságod, kérem méltóztassék segíteni szegényeket, az olyan sót legalább jó volna itten és körülöttünk hadak számára sütendő kenyerekhez fordítani. Az anglus és hollandus követek bizonyos lejövetelérül alázatosan kérem Nagyságodat, többek között tudósítani ne terheltessék. Ezzel Nagyságod méltóságos grátiájában ajánlom magamat, maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Debr. 1. Febr. 1706 Dobozi István mp. 1706. Febr. Fasc. 1. A. 17. 63. Debrecen, 1706. február 2. Méltóságos generális, nekem nagy jó Uram! Februarii 1-ma datált méltóságos levelét Miskolcrul, az midőn venném, épen akkor érkezek tekintetes generális, Orosz Pál uram ő kegyelme levele, mely költ Szurdokrul, még 29 januarii (mely is ennyire késett). Ezzel együtt a méltóságos Asszony ő nagysága singulariter recomendált levele is érkezek. Orosz Pál generális uram írja, az német bizonyosan Déshez szállott és onnan ki szándékozik, ki elől ő kegyelme ki nyomakodván, ide fog jüni, az mi elhajtásunkra. Az mely meglehet könnyebben, mint a németnek resistálni. Csak administrálhatna Ő kegyelme, vagy más, bárki a vecturát és securitást. Limbusbul mi jutunk purgatóriumban, ha mindenünk, bár csak a sok lélek ne veszne, kit is iterato Nagyságod lelkére kötök, mint ezen föld igaz hazafiára, közelebb gondviselő generálisára etc. Az fejér pénzzel csak biztat lassanlassan Nagyságod, de a makai ember azt nem várja. Csuda dolog vélek született méltóságokkal a dilatio. Mi szegény emberek, ha Nagyságotoknak complaceálhatunk, órát, vagy szempillantást sem mulasztunk el. Kegyelmes urunk ő nagysága méltóságos parancsolatja mind eddig sem érkezett. Sokkal nem akarok alkalmatlankodni Nagyságodnak. Remélem e conjuncturákra nézve itten hamar udvarolhatok Nagyságodnak. Említett tekintetes generális Orosz Pál úr írja, valamely cornétás szökik urunkhoz és dirigálta volna ide hozzám, de nem láttam. Ezzel Nagyságos méltóságos grátiájában ajánlom magamat, maradok Nagyságod alázatos szolgája Debr. 2. Febr. estve 8 órakor 1706. Dobozi István mp. Ps. Lelkem Nagyságos Uram! ha ugyan már elbujdosott Nagyságod, talán szekerekbül méltóztassék praevie provideálni, ne kintelenítessem időnap előtt koldulásra jutni. Miskolc