Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

64. Debrecen, 1706. február 4. Méltóságos generális, nekem nagy jó Uram! Tekintetes generális Orosz Pál uram, amely Szebenbül jövő két rabok, egy szökött kornétás emlékezetet teszen, csak mostanában ide érkeztének, kik közül a rabokat mindjárást elbocsátottam, a kornyétás is megkíván pihenni, még mára itt maradott, holnap az is utánuk megyén. Erdélybül teljességgel semmi hírem nincsen. Az a hír is mely felől írtam vala Nagyságodnak, nem confirmáltaték. Nem tudhatom mi karban vannak az dolgok és emiatt Nagyságodnak is semmit sem tudok írnom. Ezen cornetas is confirmálja ki szándékozását a németnek. Amikorra Isten szerencsésen hozzánk hozza Nagyságodat, talán akkorra bizonyosabbat hallhatunk. Ezzel Nagyságod tapasztalt gratiájában ajánlván magamat maradok Nagyságod alázatos igaz szolgája Dobozi István mp. Debr. 4. Febr. 1706. Kívül, más írással : Daróczi, Berzeviczy János uram soldosainak nevei: Csáki úr ezeré, Horváth Jakab, Polomi Saár 2. Forgács uramnál Absolon Tamás, Berzeviczy. N. Saar Lawlencsik, Berzeviczi, Nagy Sáros vármegyei Forgács uram. N.B. Rosno Városa fog praestálni 12 gyalogot fegyveresen. 1706. Febr. Fasc. 1. A. 34. 65. Debrecen, 1706. február 9. Méltóságos Főgenerális, nekem nagy jó Uram! Nagyságod méltóságos levelét az múlt estve alázatosan vettem. Úgy értvén, valami gyűlési alkalmatosságra Nánásra várták volna Nagyságodat, kire nízve is ezen alázatos levelem által is kívántam udvarolnom Nagyságodnak, amelyet csekély praesentiámmal kívántam volna véghez vinni, de az erőtlenség teljességgel nem engedi. Igen-igen nagy kívánsággal kívántam volna szólanom Nagyságoddal, melyre nézve, ha ugyan nem lehetne Nagyságodnak erre betérni, kérem alázatosan Nagyságodat, sőt jó szerencséjére obtestalom, igaz és valóságos dolgokrul szokott sincera grátiája szerint tudósítani méltóztassék. Tudhassam magamat előre alkalmaztatnom, és vagy az előtt, vagy a veszedelemhez képpest disponálnom. Assecurálom Nagyságodat, valamit olyant méltóztatik írni, csak magamnál leszen, csak jó affectátióját, Isten Nagyságodat megáldja, magam is életem fogytáig meghálálni igyekezem. Nagyságodnak is valamely fejér pénz iránt alázatosan insinuálom, bizony a tÖröktül kértem fel kölcsön a sertések árát s így salváltam parolámat. Ezzel ajánlom továbbra is tapasztalt gratájában Nagyságodnak magamat és maradok Nagyságod alázatos igaz szolgája Dobozi István mp. Debr. 9. Febr. 1706. 1706. Febr. 2. B. 9.