Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

Olyan munkát tart a kezében az olvasó, mely Debrecen török hódoltság alatti történetéről s annak legválságosabb éveiről a szemtanú hitelességével szól. Barta Boldizsár munkája rendkívül értékes forrás a város 1564. és 1664. közötti éveinek történetéhez. Debrecen küzdelméről ír, amellyel „viszonylagos" önállóságát védte, de jóval többet mond ennél: mert bepillantást enged a XVII. századi hódoltságbeli történelem hétköznapjaiba. A válságos évek sorozata 1657-tel kezdődött. II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratát követően a két nagyhatalom játékszerévé és küzdelmei színterévé vált Erdélyi fejedelemség sem a török, sem a királyi Magyarország helyi képviselőivel szemben nem tudott többé védelmet nyújtani a városnak. Debrecen számára ezek az évek azért voltak sorsdöntőek, mert a fejedelmi hatalom árnyékában fél évszázadon át élvezett, a törökkel és a királysággal való — aránylag kiegyensúlyozott és állandó — kapcsolata veszélybe került. A Rövid Chronica szerzőjének életéről keveset tudunk. A kor szokásának megfelelően munkájában nem beszél magáról. Csak a számadáskönyvek, a város és a szűcs céh jegyzőkönyvei, a Takács István kézírásával készült Diárium feljegyzései őrizték meg élete legfontosabb mozzanatait. E század elején örvényi Béla készített dolgozatot a Rövid Chronica művelődéstörténeti jelentőségéről, ám a munka, terjedelméhez képest igen keveset tudat Barta Boldizsár személyéről. Zoltai Lajos, a rendelkezésre álló összes forrást fölhasználva, 1937-ben megírta a krónikaíró szűcsmester életét. Munkájának kiegészítéséhez még ma sem tudunk újabb adatokkal hozzájárulni. Barta Boldizsár születési helyének Debrecent tartja, s idejét 1623—24-re teszi. 1648-tól önálló mesterként dolgozott, tíz évvel később már mint második céhmestert említi a debreceni szűcs céh jegyzőkönyve. Barta Boldizsár, hivatala viselése mellett eredeti mesterségét változatlanul folytatta, 1671. körűiig állt a városi szűcs céh élén. A várost fölzaklató 1657-es diáklázadás idején ő is azok között az elöljárók között volt, akiket sértegettek és megvertek a városházán. Ez évtől mint a nagytanács tagja, kétévenként esküdt bírói tisztséget tölt be. Hét alkalommal választották meg utcaszeri borbírónak. Rendszeres tagja volt a törökhöz indított követségeknek, megfordult Konstantinápolyban is. Járt követként Thököly Imrénél, Barkóczynál, a nagykállói német kommendánsnál, Caprara császári generálisnál. Az 1683. évi Thököly által összehívott országgyűlésen képviselte városát.