Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

Ez élést pénzekre kevánták, az árát meg is adták, de csak az mint akarták. Mikor azért késedelmeskednének a vidékiekkel együtt, mind a két részrül a gabonák összveszerzésében, annál inkább elindításában, felkelnek minden hadiakkal, Kénán pasa, Kuczuk pasával mely Erdélyből Váradra jött vala és úgy mint ezer vagy több magokkal jünnek Debrecenre 7. Nov. Kik mindaddig itt tartották magokat, míg nem szemekláttokra mind az élést szekerekre rakatván, megindították Szolnak felé. Ugyan a törökök minden szekeresnek fizetnek 18 forintot, hogy már csak Budáig vitetik vélek. De kénszerítés alatt szintén Érsekújvárig kellett vinniek. Azon törökök elmennek 11. Nov. Oda az helyre már elérkezvén a terhével azon szekeres emberek, mikor az fáradt vonó marhákat legeltetnék Érsekújvár körül a mezőn, reájok ütnek éjszaka a komáromi egynéhány nemzetből álló vitézek és 353 ökröket éjszaka elhajtják, kik mind oda vesztek, a szekeresek közül sokaknak csak ostorokkal kellett hazajönniek. E sok szegénységnek látván a tekintetes tanács váras szolgálata mellett már éhelhalásra jutott állapotát, könyörületességre indítja hozzájok a várast, az odaveszett Ökröknek az árát tized számra felrendelik és amint lehet, azon káros embereket varasostul elígítik. Viszont ősszel ismét, úgy mint 13. Nov. hír hallatik a tatárok visszajövetelek felől Szolnakbúi és hogy amely úton elmentek, azon is jönnének vissza. A dolgot a váras (siketségre nem vészi, elküld Váradra csauzokért, hozat is die 15. Nov. Szorgalmatoskodik azonban bíró uram, hogy a kapukra elegendő kenyereket készítsenek, hogy annál inkább az éhség miatt elszakaszkodott tatár, kozák és oláh nemzetek miatt a várast a feldúlástúl oltalmazhassák. Nem sok idő múlva meghallik ismét, hogy más utat választott volna magának a tatárság s Berettyón túl méne Várad felé, onnét elébb. Az idő alatt ezen csauzok közül (kiket a váras oltalmára hoztak vala) némelyek, úgy mint Húszain aga, (ki a hódlatlanokra való kicsatázásban igen híres vala) több pribékkel cirkálni kezdik a várast esketéssel és némelyeket ijjesztésekkel is: hódolatlan emberekért s azoknak jószágokért, találtak is ugyan felest, fel is kötöztek, rablottak, ezek mellett feles jószágot összve is hordottak, de ez méltatlanságokat a váras eszében vévén, hírré teszi a váradi Kénán pasának, ki mint hogy nem rablani, hanem váras oltalmazni küldötte volt azon csauzokat, minden rabokat tüllök elszabadít s egyéb jószágokat is megadat. Bérekesztődik ezek után az esztendő is, de nem szintén csendes nyugodalommal, hanem az esztendő alatt esett sok károknak a lakosok közt való egyengetésével és igazgatásával, noha mindennek kára fizetése nem eshetett kedve szerént. 1664. esztendő elkezdetik ez esztendő is sok rémítő hírekkel. Ismét választatok hetedszer a főbíróság viselésére tekintetes Dobozi István uram, ki ezen háborúságokban Debrecenen esett dolgokat sok nyomorúságokat már látta, kóstolta. Mindjárt az esztendőnek elein hívattatik a szokott ajándékkal Kuczuk pasátúl. Csakhamar el is megyén, holott mindjárt a már ususban költ 1200 tallért egyéb accidentiákkal kevánja a pasa.