Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

De bíró uram mellette lévőkkel támaszkodik a fővezértűi adatott levelekhez kinek summája az, hogy a derék summa úgy mint a 10 000 tallér fizetésen kívül, sem pasának, sem senkinek ne tartoznék adni, senki ne is merészelene venni. Enged azért sok törekedéseknek és lehagy 200 tallért, de az ezerét ugyan megveszi, addig semmiképen őkegyelmeket el nem bocsátja. A búza restantiát pedig, ki tavalyrúl elmaradott volt, Érsekújvárban szállítani erősen parancsolja, kit teljesíteni is kellé. Kuczuk pasa Debrecentűi, mind pedig a vidékségtűl kér szekereket és feles törökökkel, tatárral jün Debrecenre, 4. Februárii, következendő éjszakán 10 óra után mindjárt elmégyen a Tisza felé: amint értettük avégre, hogy az egriekkel magokat az hagyott napokon öszvecsatolván, a Felföldet elrontsák: de Isten a havaseső vagy fergeteg által visszaverette és minden igyekezetekben meggátolta. Visszajön ismét 8. Februárii, aznap itt mulatván, másnap hazatakarodik. Az már megmondott alkalmatossággal Székelyhíd Erdély kezénél lévén, küldetik a főkapitányságra Bóldvai Márton uram, ki mindjárt bíró uramat hívatja, küldetik két tanácsbéli ember: és az erdélyi collegiumhoz szolgáltatott contributiót, adót, szorgalmatosan kezéhez kívánja, kit már azelőtt Ali pasa Várad megvételében Erdélytől elfoglalt, a Váradra fizető summa közé számlálta, a varason meg is vett. Ezen dolgot bőséges világosítással Bóldvai uramnak a váras megizente, megírta, de előtte semmi foganatja sem volt, iterato ugyancsak kívánta, a hozzá küldött tanácsbéli becsületes embereket érette rabságra vetette, sanyargatta, s azon nyomorgatás közben sok kigondolt rémítő okokkal dolgoknak váratlan szomorú kimeneteiivei, mind atyánkfiait, mind a várast ijesztgette. Ezen adó leszállításáért, avagy megkönnyebbítéséért akiket illet, noha a váras untalan búsította, de kevés hasznát vette. Hogy azért sehonnan megmenekedést nem láthatott, meg kellett ígírni mind azt a summát, de az ígíret után is az fogyatkozott állapotja miatt való tehetetlenségben, hogy mindjárt bé nem fizethette, ott rabságban kellett sanyargatni hol két hol négy tanácsbéli embereknek zálogul, valamíg tóldozva-fóldozva mind az egész summát, a kapuszám után való adóval együtt ki nem tatarozgatta: e szegénységre jutott varasnak már nem lévén sem barátja, sem hitele. Kuczuk pasa kér táborra szekeret 1. Mai. adnak is negyvenhatot. A szokott szent György napi adóval békelletik menni bíró uramnak, kit egészen len a kencstartó házához vivén letésznek. De Kuczuk pasa színes mesterséggel onnan magához viteti és felolvastatván mind az 4000 tallérokat maga számára elveszi. Megindulván annak utána a Kuczuk pasa a fővezér parancsolatjából minden hadaival Érsekújvárhoz táborban, elsőben is jün Debrecenbe 5. Mai. itt egy napot mulatván másnap dolgára megyén. Szakmári őfelsége német praesidiomi generálja is úgy mint Volphangus Fridericus Cob, reáizen a varasra, hogy ha oda a részre is kedvet nem tenne, nagy kárával is fogna engedelmeskedni. Ez elfogyatkozott s már csak nem végső pusztulásra jutott állapotjában is, nincs mit tenni a varasnak, meggondolva a császár őfelsége hűségére való kötelességét is, tanácsbéli embereket küld, úgy mint Isa Péter, és