Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

Parancsoltatik ezen esztendőben, hogy Váradra is élést szállítana az vá­ras, melynek megszerzéséhez haladék nélkül fognak. Az tavaszi idő forgásában azonban Húsvét napjaiban az budai vezér Ke­nán pasa feles hadaival Szolnakhoz a Tisza és Zagyva közé száll, hivatja bíró uramat, hová ismét négy tanácsbéli öreg embereket alkalmas pénz­érő ajándékokkal küldenek. De ez is haragját tettetvén a varasra, (hogy maga erszényét tölthesse) reá erősödik, hogy néki is teli társzekereket adnának, ha amaz két rendbéliek­nek mit adtak mint ő szolgáinak, méltóságához képest mennyivel több sze­kereket bővebb éléssel kell néki készíteni. Nagy nehezen sok fizetés által kellett ezt is leszegni. Ez tábor kevés ideig ott várakozván gyülekezett, honnan szakadatlan volt az esküdtember. Gyülekezett Debrecenre is minden nap a szabad quártély­ra az magyarság mindenünnen. De az török nem Debrecen, hanem Arad felé vonódott mind táborostul, kikre Váradrul hadaival indulván a fejede­lem. Az török vezér hadaival a Lippai szorosan a Maros parton megütkö­zött, die. 15. Julii, péntek napon. Isten a győzedelmet emberi reménység felett adta a magyarságnak, mely nagy kegyességét és Istenünknek velünk létét megesmérvén, az országgal együtt Debrecen is az jövendő más héten azon péntek napon melyen a dia­dalom volt, lelki örömmel, könyörgéssel, és hálaadással innepet szentelt die 22. Julii. Onnét viszont a magyar hadak megtérvén, szállának Debrecenben, azon szabad quártélyra, s mind addig itt regnálnak, míglen meghallik a portai fővezérnek Jenő alá ma holnap elérkezése, mely hír hallva tisztességtétel és engedelmességnek jeléül a váras küld a fővezérhez váras elöljáróoszlopi kö­zül, tanácsos és tekintetes négy öreg embereket illendő ajándékokkal, úgy mint: Ignát András, Csóka Péter, Hegy esi N. Péter és Balyik András urai­mat. Melléjek kísérő puskásokat is rendelvén. Kik elindulnak négy szeké­ren. Elküldenek az váras régi török leveleiben is kiket váras szabadságá­ra, s oltalmára leghasznosabbaknak ítílnek, hogy azokból az varasnak mind régi hűséges szolgalatja, hadd lenne nyilván az idegenek előtt, kire tekintve találhatnának kedvességet, mind pedig ha az jó alkalmatosság szolgálna, az város jövendőbeli hasznára confirmáltatná meg. De reménytelenségre változván a dolog, a levelek a töröknél benn ma­rattanak és a várastul elvesztenek. Nem is csuda: mert mikor már Jenőhöz értek volna a várasiak, akkor érkezett oda a török tábornak is elei elérkez­vén azért az helyre az fővezér is Mahumet pasa. Mikor a váras böcsületes követei eliben mentek volna, haragot találtatnak. Külső okát az későn való meglátogatásnak mondották, hogy még Tömösvárra eleiben kellett volna az bírónak menni, de belső indító oka igen hihető, hogy a varason quártélyo­zó, hizakodó innen reájok csatázó feles hadak voltának. A nagy haragot azért eszekben vévén azon böcsületes követek, igyekez­nek azon, ha valamely vezér, vagy főrendek közbenjárása által ez monar­chiának rettenetes haragját megengesztelhetnék, féltvén az várast is végső elpusztítástul, sok törekedések után imígy-amúgy megcsendesedik külső tettető színnel, de tatár chámnak szóló levelet írván Erdélybe, (kik útban lévén már Erdélyben érkeztek volt) kényszerítvén őkegyelmeket, annak az levélnek oda az helyre való vitelére. Magokat mentegették jól által látván annak lehetetlenségét, nagy reménykedéssel járták az urakat, hogy men-

Next

/
Oldalképek
Tartalom