Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

Ví. Hogy elejék példájával felindíttassanak akárkik, hazájok s várasok buzgó szeretetire és serény oltalmára. VII. Hogy idő múlássál írás nem lévén róla, a dolgoknak valósága meg ne változzék, vagy teljességgel el ne felejtetődjék. Ha pedig K. O. külső okát kérded? Ennek kezdését, végezését, amaz hazája, s várása hasznára született, és annak szolgálatára kellő virtusokkal elkészíttetett Istenes férfiúnak tiszteletes Dobozi István uramnak, ezen varasnak mostani főbírájánák egynéhány úttáli kévánságánák (ki ez munkácskának minden módon váló segítsége is lőn) tulajdonítsd. Ismét, látván magam is sok becsületes embereknek várása szolgálatára nagy indulatbul váló készségét és hűségét, ki ha egy pontban tántorodik sokáktúl egy seculomig gyaláztatik. De dicséretet, és fennmaradó jó hírnevet érdemlő viselt dolgait az emberek magokkal együtt eltemetik, vagy még éltében is feledékenységre hatok megé vetik. Hogy azért a gyengeség szerént valamennyire az érdemlettet jutalmazhatnám, ha csak említéssel is volt igyekezetem. Noha mind a mómusoknák, mind pedig a patvarosoknák (kik az egyenest is görbére tekerik, facsarják) ez mostani irigységgel s ólálkodássál teljes világban (holott erőmmel barátim is kevesek, ezeknek is szeretetek nem régi, csak ez idei, tudom nem is sokáig, csak napig s óráig tartó) az ő bál ítéletektűi tartok. Mert magam tisztesség kívánásának viszketegje nem nyughatatlankodtatott, hogy magam nevét írásban, vagy nyomtatásban láthatnám, vagy hagyhatnám az nem igazgatott. Mely nyavalya miatt úgy vagyon láthatsz egynehányat annyira gyötretni, hogy álig engedhetnek szájaknak ételt, szeméknek álmot. De ezt ha ki megolvassa megértheti, hogy az más posztaján csak ez munka enyim. Mások viselt dolgait más becsületes uraim notatiójokból tatarozgattam, ha hol pedig hozzá illendő foltokkal erősítgettetett másoktúl is örömest vettem és vészem is. De ha mit elfelejtettem, vagy kinek-kinek tetszése szerént nem írhattam volna, arról bocsánatot és engedelmet kérek. Irám Debrecenben a magam szállásán 1664. esztendő szent András havának huszadik napján. Kegyelmeteknek tiszta szívvel magát ajánló szolgája, BARTHA BOLDISÁR - , i ELSŐ RÉSZ Mely vagyon Debrecen varasának kilencvenkét esztendők alatt való különbfélébb állapotiról. Ez mezőben épölt, erős kerítés nélkül való csak engedelmességhez ragaszkodó Debrecen nevű várashoz, édes*lakó hazámhoz és helyemhez sokszor Isten még az idegenekbűi is jóakarókat szelídített. Ezt sokszor sok keresztyén Királyoknak kebelében oltalmazta; amiképpen sok szép erős régi és mostani Privilegiomi, Donatiók, Protectionalisok, ezeknek sokszori confirmálási (kik mind eddig Isten gondviselése által megmaradtának és vannak) erről bizonyságok. Ellenben sokszor Isten amikor haragja reá felgerjedett, a maga kebelében tartottakat is mint meg annyi scorpiókat ellene támasztotta.