Debreceni végrendeletek 1595-1847 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Debrecen, 1983)
Adattár - 9. Eszenyi István (Piac u.), 1737. november 2.
Eszenyi István (Piac u.), 7737. november 2. (No. 131.) „Én alább subscribált ezen szabad királyi Debreczen varasában lakozó Eszenyi István vallom ezen levelemben adván értésekre mindeneknek akiknek illik: Hogy én meggondolván és szemem előtt forgatván az emberi életnek múlandóságát, életemnek meghanyatlott idejét és testembeli gyakori erőtlenségeimet, és várván ez életnek törvénye szerint rövid időn elkövetkező megoszlattatásomat, hogy kimúlásom után elmaradandó kevés javaimat illendő karban hagyhatnám, mostani ép elmémmel, mellyet Isten eddig meghagyott, tettem e mai napon önként és szabad akarat szerint illyetén testamentomi rendelést, amint következik: úgymint Elsőben. Szegény, de az Ur Jesus halálával megváltott lelkemet ajánlom irgalmas megtartó és idvözitő Istenemnek, testemnek pedig eltakaríttatását, amikor Isten azt az időt elhozza, bizom tiszteles Vecsei János uramra és az ő kegyelme kedves házastársára, mint atyámfiára és kedves hugomasszonyra. Továbbá Másodszor. Mivel Isten három feleségemmel és semmi magzattal vagy maradékkal meg nem áldott, sőt utóbbi kedves feleségemet Zemlényi Susanna asszonyt is ezelőtt kevés napokkal, tizennyolc esztendőkig vele csendesen és Istenesen eltöltött házassági lakásom után, szemem elől az halál által elvette, ősi jószág is ollyatén kezem között nincsen, amelly atyámfiait vagy megholt feleségeim atyafiait törvényes successio szerint illethetné, hanem amit Isten nálom meghagyott, Isten áldásábul magam és jelentett Zemlényi Susánna feleségemmel együtt kerestük és szereztük, kinek kimúlása után kevés javacskájuk szabad dispositiom alá maradván, az itt való Debreceni Reformatum Collegium 12 számára hagyok 2 ezer magyar forintokat olly móddal, hogy annak ezer forintja pro capitali megmaradjon, interessé penig esztendőként a tanuló expectans ifjúság számára fordittassék, a másik ezer forintja ellenben a sexta nevü kamarában öszveszorult szegény deákok számára építendő különös kamarákra és azoknak építésére adattassék, ha a nemes Tanácsnak és tiszteletes collegatusnak ugy tetszik két ezer forint tellyék ki boraimbul, boltbeli portékáimbul és egyéb ingó jószágombul. Annak felette Harmadszor. Ugyan ezen városbeli Reformatum Ispotály számára hagyok ötven magyar forintokat, mellyek fordíttassanak a szegények ruházattyokra, nem különben három sák lisztet, négy cseber bort, és egy hordó lőrét, ha mostanában halálom történnék. Negyedszer. Az utcánként 1 '' nyomorgó valóságos szegényeknek is adattassék 1-1 forint. ötödször. Aki temetésemkor tiszteletes prédikátor uraimék közül szolgálni fog, hagyok egy aranyat, a többi tiszteletes prédikátor és professor uraiméknak pedig, és koporsómat vivő deákoknak is 1-1 császár tallérját. Hatodszor. Ezen nemes városbeli Ecclesia számára hagyok 70 császár tallérját, azon kívül mellyet idvezült feleségem Zemlényi Susanna asszony mind ezen Ecclesianak, mind más ecclesiaknak hagyott. 12 A gazdag irodalomból alapvető Balogh Ferenc: A debreceni református kollégium története adattári rendszerben. Debrecen, 1904.; Zsigmond Ferenc: A debreceni református kollégium története 1538(?)-1938. Debrecen, 1937. 13 Zoltai Lajos: Debreceni utcakapitányok, tizedesek és tízházgazdák. Debrecen, 1939,
