A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István az álmosdi keresztapa

97

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI. viszony sem elképzelhetetlen.)14 Julius Perthes híres gothai almanach- ja szerint az osztrák főnemesi család ősapja egy elzászi polgár, Mülhausen polgármestere volt. Az ő unokája az osztrák uralkodóháznak tett szolgálataiért kapott bárói címet, majd egyik utóda a grófi rangot is elnyerte.'6 Mint szó esett róla, a bárói ágból származott Péchy Ferenc felesége.

Széchenyi István akkori naplójegyzeteiből arra lehet következtetni, hogy a fiatal, feltűnően eleven és olykor meggondolatlan álmosdi földbirtokossal 1821 telén Bécsben találkozott először.'6 A grófot még az előző évben helyezték át a Hessen-Homburg huszárezredhez, vagyis oda, ahol egy ideig Péchy Ferenc is szolgált. Első heteit - 1820. július 24-től szeptember 6-ig - Debrecenben töltötte, majd részt vett a Pest melletti hadgyakorlaton; ennek befejeztével október 7-én Bécsbe utazott sógornője temetésére. December 14-én tért vissza a regiment parancsnoki székhelyére, Debrecenbe, és december 16-án onnan lovagolt százada állomáshelyére, Diószegre, és vette át az egység parancsnoki feladatait. Alig fújta ki magát, édesapja halála miatt december 27-én ismét szabadságra utazott. 7 Ezúttal több időt töltött távol, hónapokig Bécsben tartózkodott. A császárváros társasági életének forgatagában, nyilván valamelyik szalonban mutatták be egykori bajtársának. Kettőjüket ugyanis bizonyára közelebb hozhatta egymáshoz, hogy - ha nem is egy időben - ugyanannak a huszárezrednek voltak a tisztjei. Péchy hamarosan hazautazott falusi birtokára, hiszen közeledett a tavaszi munkák ideje. Május 4-én Széchenyi is megérkezett Diószegre.'6 Négy nappal később, május 8-án régi ismerősként fogadta Péchy Ferenc, aki akkor már egy esztendeje a váradi járás 34 35 36 37 38

34 Széchenyi Sophie Fries grófnő férjét, Heinrich Wilhelm Haugwitz (1797 -1842) grófot is megemlíti naplójában, mégpedig olyan összefüggésben, amely arra utal, hogy az asszony jól tudott hárfán játszani. Gróf Széchenyi István naplói. 1. köt. [1814-1819.] Budapest, 1925. 20. p., továbbá Viszota Gyula lábjegyzete: uo.

35 Genealogisches Taschenbuch der deutschen gräflichen Häuser auf das Jahr 1840. Gotha, 1840. 191. p.

36 Gróf Széchenyi István naplói. 2. köt. (1820-1825.) Budapest, 1926. 160-161. p. Vö. Bényei Miklós: Széchenyi István, a bihari katona 1. rész. (1820-1821). In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XXII. Debrecen, 1995. 42. p.

37 Minderről részletesen: Bényei Miklós: Széchenyi István és Debrecen. Tények és dokumentumok. Debrecen, 1997. 14-16. p.

38 Bényei Miklós: Széchenyi István, a bihari katona I. rész. (1820-1821). In: Hajdú- Bihar Megyei Levéltár évkönyve XXII. Debrecen, 1995. 35. p.