A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)

Tanulmányok - Veress Zsófia: Latin-magyar kétnyelvűség Debrecen városának 1606/1607-es Magisztrátusának jegyzőkönyveiben

lecsapódását a tanácsülési jegyzőkönyvekben. A város jegyzője a mindennapi élet eseményeit rögzítette. A város földesurára, a fejedelemre, a magyar királyra alig találunk utalást: „...mostan újra változások fordulván a Bocskai őfelsége fejedelem halála után Török István urunknak Debrecent hozza és kezéhez bocsájtja..Magyarázható ez a város sajátos helyzetével is. Debrecenben sem a közigazgatást, sem az igazságszolgáltatást nem ragadta magához a török uralom. Az erdélyi fejedelem és a magyar király számára is Debrecen elsősorban zsoldpénztárt és éléskamrát jelentett: „...a katonai tábor sóval és kenyérrel való ellátása ügyében meg kell egyezniük, egyébként végzetes baj történik...”.* 19 így a városi elöljáróság legfontosabb feladata a különböző adók megszerzése, illetve befizetése volt. Jogilag mezőváros ugyan, lényegében azonban a 17. század elején már a szabad királyi városok bíráskodási és igazgatási jogaival élhet.

E várost irányító testület rendszeres működésének megszervezése az 1552. április 24-én alkotott szabályrendelethez fűződik, amelyet földesura 1556-ban hagyott jóvá. A város két (alsó és felső) járásra oszlik, minden járás három-három főutcára. Az utcák élén a lakosok által választott kapitány felelős a rendért, segédei ebben a tizedesek és a tízházgazdák. Az utcák gyűlése egyenként tíz-tíz lakótársukat küldi szenátor néven a szenátusba, amely újév első napján megválasztja a főbírót (judex primarius), mégpedig 1606-ban Mészáros Györgyöt, 1607-ben pedig Tóth Mihályt. A 12 esküdtbíró (jurád judices) megválasztása szintén ekkor történik, ők pedig szükség szerint üléseznek, határoznak a várost érintő ügyekről, és ítélkeznek a peres ügyekben. 1361 óta első fokon a bíró és az esküdtbírák ülnek törvényt. Fellebbezési fórum a debreceni szenátus, amely csaknem kizárólagos fellebb- viteli bírósággá válik a debreceni peres ügyek intézésében. Különböző bűnesetekről olvashatunk, s nem ismeretlen a gyilkosság sem, amit szinte kizárólag halállal büntettek. A legelrettentőbb büntetésnek számított, ha elevenen elföldelték a gyilkost. Olvashatjuk Szappanos Istvánná és Dorka lányának estét, akik „gyermekelveszejtés”-ben voltak bűnösök. Nagyon szigorúan jártak el a lopásban és a káromkodásban bűnösökkel, illetve a parázna személyekkel is (lefejezik). Gyakran azonban a büntetést pénzben meg lehetett váltani.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI. 59

IK Magisztrátusi jkv. 1606/1607 448/5

19 Magisztrátusi jkv. 1606/1607 463/1