A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Petró Leonárd: Az érmelléki nemesség vagyoni tagozódása
nemességüket tehát mindenhol elismerték, így ők jelentették a kisne- messég - elsősorban társadalmi értelemben vett -legtekintélyesebb magvát, amit az is jelez, hogy a lajstromban külön kiemelték őket. Nem jelölték külön, de feltehetően itt található az armalis nemesek nagyobbik hányada is. A nemesség ezen rétege csupán nemesi oklevéllel rendelkezett, és amennyiben nem jutott valamilyen módon nemesi birtokhoz, nem rendelkezett összeírásra kerülő javakkal. Mind a kurialisták, mind az armalis nemesek szegénysége általánosan ismert tény csakúgy, mint az, hogy életmódjuk, szellemi és anyagi kultúrájuk a földművelő parasztsággal azonos, de legalábbis ahhoz állt közelebb. A különbséget tulajdonképpen csak a „kutyabőr” jelentette köztük, amit az őket jelölő korabeli, sokszor nem éppen hízelgő megnevezések gazdagsága is mutatott.19 20 Anyagi helyzetükre vonatkozóan az összeírás is szolgál egy jellemző adattal: a körösvölgyi nemesek között a curialisták kivétel nélkül csak személyi kivetést fizették, míg az agilisek többsége rendelkezett olyan javakkal, melyek után - bár szerény mértékben - a személyi kivetésen felül is fizetett30. Nem tekinthetünk azonban minden itt összeírt személyt a legszegényebb nemesek sorsában osztozónak. Számszerű adatok ugyan nincsenek, de több, a szakirodalom által feltárt szempontot érdemes figyelembe venni, amelyek bizonyos mértékig árnyalják a képet. A szabad mozgásban nem korlátozott nemesek meglehetősen nagy hányada (ez elsősorban az armalis nemeseket jelenti, de az egykori kurialisták ivadékait is) városokban, mezővárosokban iparosként, kereskedőként próbált boldogulni. Annak ellenére, hogy a társadalom jó része továbbra is fenntartásokkal kezelte az ilyen, nemeshez nem illő tevékenységet, az iparűző nemes egyáltalán nem volt a korban ritka jelenség21. Az ilyen jellegű foglalkozásokból származó jövedelmeket viszont nem jelöltek az összeírás készítői, pedig ezek, ha szerény mértékben is, de megélhetést biztosíthattak a feudális vagyonnal nem rendelkező nemes számára, ami adott esetben kiemelhette a szegénységből. 158 Petró Leonárd: Az érmelléki nemesség vagyoni tagolódása 19 Ezzel kapcsolatban értékes adatokat nyújt: Kosa László: ,fíét szilvafa árnyékában ” A nemesség alsó rétegének élete és mentalitása a rendi társadalom utolsó évtizedeiben Magyarországon. Osiris Kiadó, Bp., 2001. pp 15-46. 20 Az agilisek, vagy asszonynemesek, félnemesek anyagi ágon nemesi birtokot örököltek, de maguk nem számítottak nemesnek. Az öröklött javak után azonban ők is fizettek, s a listában külön jelölték őket is. 21 Kosa László: i. m.
