A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen 1604-ben

45

évente ebből a felső tagozaton kb. 20 diák tanult. 1604-ben Milotai Nyilas István illetve Somosújfalvi Péter irányította az iskolát.26 Iskolapolitikájuk az anyanyelvűség erősítése volt, s a latin nyelvi alapműveltséget a külföldi egyetemen ( Heidelberg) való tanulás alapfeltételének tekintették hasonlóan jeles elődeikhez. Félegyházi Tamáshoz, Laskai Jánoshoz, Thúri Mátyáshoz, Károlyi Alberthez. A kollégium szetrvezete, önkormányzata a vizsgált évben már szilárdnak volt mondható.27 A kollégiumi szintet elért iskola továbbfejlődésében nagy szerepe volt a már említett Hodászi Pap Lukács püspöknek és Újfalvi Imre első papnak. Hodászi nevéhez fűződik Szárászi Ferenc másodpapnak Heidelbergi Káté-fordításának 1604. évi megjelenése. A nyomdák egyébként éppen ebben az időszakban tértek át a históriás énekek kiadásáról az ellenreformációval szembeni politikai költészetre: Gyarmati, Alvinczi és Milotai müveit adja ki sorra a debreceni nyomda ekkori vezetője Lipsiai Rhéda Pál, az utolsó művelt, tollforgató nyomdászunk.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX.

Összefoglalás

A leírtak alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy Debrecen korszakunk legjelentősebb magyar városa nemcsak lélekszámát tekintve, hanem gazdasági és kulturális téren egyaránt. A város ügyeit teljes szabadsággal intézhette - természetesen ügyes diplomatizálással, -se viszonylagos szabadság vonzotta az embereket: kereskedőket, iparosokat, nemeseket és nemteleneket. Debrecen kulturális központtá válik, ahol külföldet járt értelmiségiek tanítanak, saját nyomdájukban könyvet adnak ki, de általuk terjed a reformáció is, hiszen a hitújítás egyik központja volt a „kálvinista Róma”.

A város külsőleg nem mutatott városias vonásokat: kőfal nélküli oppidum földszintes sártapaszos, nádfedeles házakkal, poros vagy sáros utcákkal. A súlyos adókkal terhelt Debrecen intenzív mezőgazdasági árutermeléssel és fejlett iparral túlélte a háborús zaklatásokat. Ha kellett, feláldozta vezető embereit, hogy mentse a város érdekét. Szabó Magda így fogalmazta meg ezt művében: ,, Látod a bárányt, ( ti. a címerben) ahogy visszanéz, és azt kérdezi a szemével, ugyan sejtitek-e, hogy már az eleven bőrét nyírják, nem is a gyapját...és nincs oltalma, hacsak nem azok, akik itt laknak ebben a városban, és a maguk testével formálják körötte a falat a várfalak helyett... ”2*

2ö Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus 1565-1600-ig. 355-356.

27 A coetus választott elnöke a szenior, segítőtársa a contrascriba. A diákok közül kikerülő segédtanítók voltak a collaboratorok. Ezek, valamint az esküdtek ( collegae) és énektanítók ( cantores) alkották a senatus scholasticus-t. A szenátusnak a rektor nem volt tagja, attól függetlenül látta el fegyelmi és anyagi természetű feladatait. Makkai László: Debrecen mezőváros művelődéstörténete In: Debrecen története I. Db. 1984. 538.

28 Szabó Magda im. 141.