A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez
a végvári katonasággal szoros szervezeti, családi kapcsolatban lévő köznemesek kerültek. A végvárak régi, részben elbocsátott, részben letelepített katonaságának, és a fegyvert fogott jobbágyoknak köszönhető, hogy Rákóczi csapatai rövid idő alatt felszabadították csaknem az egész országrészt. Megnyitotta kapuit többek között Veszprém, Székesfehérvár, Kőszeg, Sárvár, Szombathely, Körmend és Szentgott- hárd, felkerültek Rákóczi zászlói Tata, Siklós, Simontornya, és a Balaton melléki várak tornyaira. A hadi sikerek tovább folytak. 1704. január 9-én megadta magát Tokaj vára, majd Murány és Ungvár, s Rákóczi katonái veszik át Munkács őrhelyeit. Rákóczi első kiáltványától kezdve következetesen hangsúlyozta, hogy külföldi hatalmak támogatásával fogott fegyvert. Az önálló államiság megteremtését két úton vélte elérhetőnek, a fegyveres harc és a diplomácia útján. 1704. januárjában Rákóczi Ferenc XIV. Lajos francia király anyagi segítségével lépéseket tett, hogy a nyugati tartományokat harcba hívja a Habsburgok ellen, számítva a francia seregek érkezésére is. Ez azonban nem történt meg. XIV. Lajos a magyarországi támadás sikeres kibontakozásának hatására havi 10 ezer tallér segélyt folyósított Rákóczinak, s elküldte hozzá megbízottját. Kormánya 1704. januárjában lépéseket tett, hogy a bajorok felvegyék Rákóczival a diplomáciai kapcsolatot, s a francia hadak pedig a közvetlen összeköttetést. 1704 elején a szabadságharc katonai lendülete megtorpant. Elmaradt Pozsony ostroma és Bécs tervezett megtámadása. Miksa Emánuel hosszú időt vesztegetett el Tirolban, így a kuruc sereg nem egyesülhetett a bajor és francia hadakkal. A Habsburgok az itáliai és nyugati harctérről több csapatot átvezényeltek Magyarországra. Savoyai utasította a rác határőrök főparancsnokait, hogy aki Rákóczival tárgyal, azt végeztessék ki, jószágait kobozzák el, s mindenképpen vegyék elejét, hogy a rácok a magyarokkal megegyezzenek. Lipót császár pedig megújította a rácok privilégiumait, megerősítette Sopron és Horvátország kiváltságait. Válaszul a horvát rendek 15 ezer katonát ajánlottak fel a császárnak. 1704. elején a nemzetközi visszhangot keltő sikerek ellenére Rákóczinak súlyos nehézségekkel is szembe kellett néznie. Az eredeti haditerv, hogy hadai gyorsan eljutnak a nyugati határra, s egyesülve a francia és bajor csapatokkal ostrom alá veszik a császárvárost, hiú reménynek bizonyult. A Habsburg-kormányzat pedig időveszteség nélkül és sikeresen szervezte meg a védelmet. Rákóczi az anyagi gondokkal is reálisan számolt, a francia királyon kívül mástól segítséget nem remélhetett, az ország anyagi lehetőségeit már számba vették, a kizsákmányolt jobbágyok és nincstelenek millióinak anyagi helyzetéről már szóltunk. A fejedelem és köre reálisan számolt vele, hogy a háború sikere mindenek előtt azon múlik, rendelkeznek-e elegendő anyagi bázissal. Az ország várható jövedelmét már 1700-1701-ben számba vették. Franciaország 1703. november 15-től 1705. május 15-ig havi 10 ezer tallér segélyt adott, - amelyet már említettünk, - de az 1705. májusában 16 666 és kétharmad tallérra felemelt összegből is csupán 4 ezer katona eltartására futotta. A szabadságharc első hónapjai után bebizonyosodott, hogy az ország anyagi erejét túlbecsülték. A pénzügyi gondok megoldására a fejedelem mindent megtett, 1704. április 20-án országos levélben jelentette be a vármegyéknek és városoknak, hogy rézpénzt bocsát ki. 1704. folyamán összeíratta, majd 1704. december 13-án kelt rendeltével 78 Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez
