A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez
79 kivette a helységek és egyes földesurak kezéből a dézsmabérleteket, s leszögezte, hogy a dézsmaszedés joga egyedül az államot illeti meg. Ez súlyosan sértette az egyházi és földesúri érdekeket. 1705. május 5-én meghalt Lipót császár, fia I. József az uralkodást átvéve a Habsburg kormányzat politikájában jelentős irányváltást vezetett be. Az ifjú uralkodó I. József császár és magyar király amint trónját elfoglalta, kicserélte apja avítt garnitúráját. Új kormányzati módszerekkel, a régebbinél célratörőbb politikával igyekezett kihasználni a Habsburg- dinasztia terjeszkedésére alkalmas lehetőségeket. Az erők összefogására törekedett, a harcok súlypontját Itáliába helyezte át, s ebből is következően szerette volna Magyarországon mielőbb fejezni a háborút. Szorgalmazta, hogy béketárgyalásokat kezdjenek Rákóczi Magyarországával. Ugyanakkor friss katonai erőket küldött Magyarországra, új katonai főparancsnokot nevezett ki és ellentámadásra szólította fel. Az országban belső válság lett, melyet Rákóczi reformjaival igyekezett felszámolni, két hadműveletet indított el. Az egyik sikerrel járt, Szeben, Fogaras és Brassó kivételével Erdély teljesen a fejedelem birtokába került. A másik hadjárat balul végződött, Károlyi serege 1705. március 31-én Kilitinél csatát vesztett, a kurucok kiszorultak a Dunántúlról. Rákóczi 15 ezer főnyi rendezett hadserege élén a Duna bal partján észak felé fordult. Katonasága azonban súlyos ellátási hiányok és helyzetük szociális rendezettsége miatt a morális összeomlás szélére jutott. Július 3- án a gyömrői táborban Rákóczi hadiszemlét rendelt el, és tudatta katonáival, hogy átérzi helyzetüket, de saját boldogulásuk és a haza szabadsága elválaszthatatlan egymástól. Bátorságot és kitartást kért. Az első konföderáció válságát a belső társadalmi és politikai feszültségek a külső körülményekkel annyira elmélyítették, hogy Rákóczi és kormányzóköre országgyűlésen kívánta rendezni a viszonyokat és megújítani az államhatalmi szervezetet. A Dunántúli csatavesztés miatt a Rákos mezejére tervezett országgyűlést Szécsénybe helyezték át, és 1705. szeptember 12-én egyházi és katonai szertartással a szécsényi Borjúpást mezején nyílt meg. A fejedelmi prepozíció leszögezte, hogy a császári béketárgyalásoktól nem zárkóznak el, de külső hatalmak közvetítésével csak az állami önállóságot biztosító feltételek alapján szabad megegyezni. Rákóczi vezérlő fejedelem esküt tett, és az országgyűlés teljhatalommal ruházta fel, a békéről tárgyalhat, de megegyezésről csak a konföderáció, államszövetség dönthet. A megerősített konföderáció szövetséglevele és az esküszövege szerint a konföderáció nemcsak a nemességet foglalja magába, hanem a szabad királyi városokat, a hajdú- és mezővárosokat, a jászkunokat és a vitézlő rendet is. Ezzel szélesebb társadalmi alapra helyezték az állami önállóságért harcolók politikai egységét. 1705. szeptember 13.-án Thököly Imre gróf, erdélyi fejedelem Törökországban meghalt. Emlékét, történelmi jelentőségét Rákóczi országgyűlési törvénycikkbe foglalva örökítette meg. Erdélyben az egykori Thököly-párt híveit még maga mellett tudhatta és összehívta a fejedelem-beitató országgyűlést, de ezt a császár meghiúsította. Az Erdélyen végigvonuló császári csapatokat Károlyi és Bottyán János seregei nem tudták megzavarni, így Rákóczi próbálkozott, de Zsibónál csatát vesztett. A császári hadsereg bevonult Erdélybe, elfoglalt több fontos várat és végig dúlta az Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX.
