A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez

értesül, szigorú büntetést szab ki. A szabályrendelet többi pontja az élet más terüle­teire is kiterjed. - A szabályrendelet a Hajdúkerület közgyűlési jegyzőkönyve I. kötetében található. Csökkent a helyaljai mezővárosok népessége is. A jobbágyság nemcsak az adóval jobban terhelt helységekből és tájakról menekült, hanem a telekről is, és adómentes foglalkozásokat keresett. A század végén nincs uradalom, ahol ne lettek volna pusztatelkek. Az adóköteles ingatlan ára országszerte zuhant. A jobbágy sze­mélyi értéke emelkedett, mint munkaerő és mint adóalany konjunkturális helyzetbe került. A század utolsó évtizedében meg növekedett a szabadmenetelő, szerződé­ses jobbágyréteg. A régen fegyverrel szolgálók, a kétlakiak, a katonaparasztok és a földesúri hajdúk általában költözési szabadságukat biztosítva, árendát, taxát fizetve tudtak megalkudni a földesurakkal, miként Ónod, Putnok vagy más helységek példá­ja mutatja. A jobbágyság ezekben a rendkívül válságos években is igyekezett a meg­élhetést megtalálni. A lakosság a válságos állapotot nem tudta huzamosan elviselni, és a hegyal­jai felkelést a mezővárosok és a Thököly-katonák közös szervezése készítette elő. A szervezkedés behálózta a Tisza vidéket, Szatmár, Máramaros, Ugocsa és Bihar vár­megyéket. A tiszántúli mozgalmat Esze Tamás sókereskedésből élő tarpai jobbágy és Kiss Albert jobbágy vezette, a hegyaljai felkelés élére Tokaji Ferenc egykori jobbágy, Thököly Imre gyalogos hadnagya állt. I. Lipót császár elrendelte, hogy a fegyvereket parasztságtól szedjék össze. Károlyi Sándor, Szatmár vármegye főispánja pedig Esze Tamást és Kiss Albertet elfogatta. A Tiszaháton tehát elmaradt a hegyaljaival összehangolva tervezett táma­dás. Tokaji Ferenc nevét kevesen ismerték, de a vármegyék vezetése sem segítette őket, a Hajdúkerület is elzárkózott a hegyaljaiak hívása elől, sőt fegyverkeztek elle­nük. így a tiszaháti és hegyaljai csapatok összehangolása elmaradt. A hegyaljai felkelés katonai kibontakozását nyugat és délnyugat felé Ritschan császári ezredes megakadályozta. Dél felé vonultából, parancsra sem vár­va, visszafordult, maga mellé vette az egri vár magyar katonáit, az ónodi helyőrsé­get, egy rác lovasezredet és a török határra rendelt császári hadseregből ugyancsak a Hegyaljára forduló Pál Deák ezredét, s megerősített seregével 1697. július 6-án Bocs falu melletti harangodi mezőn a felkelők 11 zászlóaljnyi seregét megtámadta és szétugrasztotta. A hevenyészve, paraszthadnagyok alá szervezett, hiányosan felsze­relt csapatok Pál Deák ezredével szemben július 11-én ismét csatát vesztettek, és Tokaj meg Sárospatak várába vonultak vissza. Az udvar Haditanácsa mindent megtett, hogy a felkelést minél gyorsabban leverje. Koháry István bányavidéki főkapitány, Pálffy János pozsonyi főispán, Ber­csényi Miklós főhadbiztos és Károlyi Sándor szatmári főispán a felkelők ellen csa­patokat toborzott és körül vették Tokaj meg Patak várát. A felkelők a rohamot napo­kig állták, majd kitörtek a várból és a Kassa környéki hegyekbe húzódtak. Ezután a megtorlás következett, felakasztás és karóba húzás. Az otthon maradottakat sem kímélték, asszonyokat, öregeket, gyermekeket egyaránt kardélre hányták. Tokaji Ferenc fejére 1000 tallért tűztek ki, fogságba esett. Augusztus első napjaiban Eszakkelet-Magyarországot, Debrecent és a haj­dúvárosokat ismét felkelésre szólító körlevelek árasztották el, de ezek már célt nem 72 _____________ Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom