A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez

értek, a hajdúvárosok már egyébként sem voltak könnyen hadba hívhatók, de az újabb felkelés sem vezetett volna eredményre. A pataki és tokaji várból kitört felkelők közül viszont 500-600 főnyi lovascsapat eljutott Temesvárra a török táborba. A tőlük kapott tájékoztatásnak nyilván része volt abban, hogy Thököly javaslatára a nagyvezír megváltoztatta haditervét. Miután Titelt elfoglalta, Szeged felé indult, hogy azután a Maroson átkelve Felső-Magyarországra törjön. A válságosnak ítélt helyzetben a Haditanács Savoyait óvatosságra intette, nem engedte, hogy csatába keveredjen a török haderővel. 1697. szeptember 11-én értesülve róla, hogy a török hadsereg Zentánál átkelőben van a Tiszán, összevonta haderejét és délután öt órakor megindította a támadást. A balszárny parancsnoka Starhemberg Guidó lovasaival a hídfőig tört előre, s a bekerített janicsárezredek elkeseredett kézitusában elvéreztek. A nagyvezír mintegy 20 ezer katonájával holtan maradt a csatatéren. A szultán Temesvárra menekült, Thököly a holt tetemek között rejtőzködve várta meg míg az éjszakai sötétségben átúsztathatott a Tiszán.

Zentai győzelmével a hegyaljai felkelést is lezárhatta Savoyai, mert a hegyek között Thökölyre várakozó felkelők átvágták magukat Moldvába és Havasalföldre, de nyugalmat nem teremtett, egy új országos mozgalom csiráját hordozta magában.

A Habsburg- kormányzat 1698-ra Magyarországra az előző adó kétszeresét vetette ki, amely teljesíthetetlen volt, mivel a felkelés miatt a Hegyalján és a Felső- Tisza vidékén a teljes évi termés és jövedelem kiesett, s a jobbágyság eljutott a teherbíró képességének a végső határáig. Ez a helyzet a nemesség adómentességét a gyakorlatban alaposan kiélezte, a nemesi rend adómentességének elvi megszűntetését döntés alá ítélték. Főúri-nemesi szervezkedésbe kezdtek. Az északkeleti országrészben a hegyaljai felkelés közvetlen következményeit tapasztalva sokan felismerték, hogy országos változásra van szükség. Északkelet-Magyarország zömmel protestáns nemességének különösen elevenébe vágtak a Habsburg berendezkedés súlyos gazdasági és politikai következményei. Sérelmeiket Bercsényi Miklós gróf az 1690-es években többször megfogalmazta.

Bercsényi Miklós gróf személyiségében a magyar politikát illetően az új arisztokrácia minden jellemvonása egybeötvöződött. Pályája Eszterházy Pál nádor segítségével az ország első főméltóságai közé ívelt, vagyonát, grófi címét a török háborúnak, jó házasságának és a gazdasági lehetőségek jó kihasználásának köszönhette, hogy sikeresen kihasználta az 1680-90-es évek lehetőségeit. Mint Ung vármegye főispánja és országos főhadbiztos megkövetelte, hogy az adót pontosan hajtsák be. Javaslataival Lipót császár elé is eljutott, aki az északkeleti országrész főúri elöljárójának ismerte el. A nyugat-magyarországiak között visszatetszést keltett, hogy az adó elosztásában Felső-Magyarország számára kedvezőbb helyzetet vívott ki más országrészekkel szemben.

A hegyaljai felkelés leverése után lemondott felső-magyarországi főhadbiztosi hivataláról, mert az országrész katonai főparancsnoki tisztségét szerette volna elnyeri. Eszterházy politikai csoportjától távolodott, és a szomszédos Rákóczi birtokok tulajdonosával, II. Rákóczi Ferenccel egyre szorosabb kapcsolatba került.

II. Rákóczi Ferencet gyerekkorában a Zrínyiek és az erdélyi fejedelmi hagyományok szellemében uralkodásra nevelték. Munkács kapitulációja után 12 évesen Bécsbe vitték, anyjától elszakították, a jezsuiták kollégiumában és a prágai egyeHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 73