A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Debrecen vizei
259 Vizével 900 kát. hold öntözhető. (Debr. Képes Kalend. 1936. évf. 141-144. I.) 14. Brocforrása. Régóta már nem használt neve az ebes pusztai egyik kisebb érnek, amely vagy az Agod-, vagy a Vér-völgybe szakadt. (L. Zsonyvölgynél.) Egyetlen egyszer találtam a nevét, még pedig az 1640. évi szepes-ebesi földosztás jegyzőkönyvében. (D. L. Szepesi stb. ir. 165. sz.) Ez az elnevezés hihetőleg a XVI. századbeli városi jegyzőkönyvekben előtűnő Brok (tán Borók) családnévre vezethető visz- sza. Kisebb polgári perrel kapcsolatban ismételten előfordul ott: Blasius Brok et Ladislaus Веке de Hegyes felperesek neve. (D. L. Jkv. 1550:213. 215. 1.) Hegyes majdnem szomszédos Ebessel. Bük gátja. L. Felgátnál és Tócónál. 15. Büdösén. Elepen. A Fegyverneki vagy Peceérnek elposványosodott vizét a Vajdalaposáról vezeti le a Kösélybe. Cinagátja. L. Felgát és a többi gátaknál. 16. Compótisztája. 1745. (Régi Okiratok és Levelek tára 1906. I. fűzet 85. 1.) 17. Csász rétje. Az erdős bánki pusztán. 1800. évi határjárásnál. (D. L. Ohati stb. ir. 520. sz.) Szoboszlón él egy nemes Császy-család. 18. a. Csécs mocsara. A hortobágyi p. zárni részén. A debreceni nép emlékezetéből kihullott egykor kápolnás Csécsfalva nevét őrzi az Árkus partján emelkedő Csécshalmával együtt. Csécs 1297-ben lakott hely, 1453-ban már puszta. Kisded templomának alapfalait 1909-ben vártam fel. (Zoltai: Települések 35. 1. és Muz. Jelentés 1909. évről 29-32. 1.) 1759. Csécs mocsara. Zám térképén. (D. L. Tkpgy. 90. sz.) 1883. Csécslapos. Berényi térképén. Csécsmocsár a katonai térképen. A Déri-múzeum őskori osztályában Csécs laposán talált, ritka alakú őrlő kőpár látható. (D. V. Múzeumának 1907. évi Jelentése. Muz. és Könyvt. Értesítő 1907. évf. 182. I.) 18. b. Csige tava. Kisebb terjedelmű vízállás volt a várostól északkeletre, a Szent Mihály dombja alatt, mely most a hősök temetője. 1718-ból való az első feljegyzés, amely a Csigetavánál lévő szőlőskertet említi. (Jkv. 1718:339. L) Ez a kert ma is megvan. 19. Csipő laposa. Ohat keleti oldalán, ugyanilyen nevű halom mellett. Összeér az Árkussal. 1750. (D: L. Tkpgy. 195.) és 1883. (Berényi térképén.) 20. a. Csónakázó tó. Ezt a helynevet a régi debreceniek nem ösmerték. A város délnyugati oldalán fekvő szőlőskertek közt keletkezett. Azon posványos gödrök, vízállások egyik legnagyobbika, ez, amelyeknek hasznosítására, eltüntetésére 1846- ban gondolt legelőször a városi hatóság. E tó területe a vasúti pályaudvar feltöltése (1855-57.) előtt nagyobb volt. Jelenleg 1 hold és 1200 négyszögöl. A múlt század hatvanas éveiben ezen a szúnyogtenyésztő pocsolyás vízen, amelyet a debreceni szűcsök régtől fogva nyersbőr mosására használtak, annak előtte nálunk kevesek által ismert, még kevesebbek által űzött szórakoztató, test-edző játék honosuk meg. 1873 elején Korcsolyázó egyletbe tömörültek e sport hívei; a következő év végén Csónakázó egylet is alakult. Amaz évi egy db. aranyért, emez pedig a szomszéd kaszálóval együtt 3 db. aranyért bérbe vette a várostól a tó használatát. (203+926/1873+3548, 5656/1874. sz. tan. határozatok, 89-90/1875. bkgy. sz. h. és 94/1876. levélt, sz. a. szerződés.) Ettől fogva ez a félrefekvő, gondozatlan útjai miatt nehezen megközelíthető tó - az iszaptól megtisztítva, kellőképpen felszerelve, negyedszázadig Debrecen mindkét nembeli iljúságának kedvelt kiránduHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX,____________________
