A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Debrecen vizei
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 255 Zoltai Lajos: Debrecen vizei Folyók, folyások, völgyek, erek, fokok. Tavak, fertők, FENEKEK, LAPOSAK, MOCSARAK, RÉTEK, TISZTÁK. ÁRKOK, CSATORNÁK, GÁTAK ÉS KÚTAK közel tizenhét négyszög mértföld kiterjedésű debreceni határ vizeit, vízjáró, víztartó helyeit gyűjtöttem össze az alább olvasható leírásban. Számuk fölösen meghaladja a másfélszázat. Márcsak azért is összegyűjthettem ily sok vizes helynevet, mert nem egyszer a földrajzilag ugyanazon vízfolyás a különböző pusztákon és különböző időkben más más nevet kapott és viselt. Mindazonáltal e hosszú névsort nem lehetett hiánytalanul lezárnom. De így is minden négyszög mértföldre jut átlag tíz különböző víz. Ez azonban csak régen volt így. Míg a nagyon szorgalmas vízszabályozó és ármentesítő társulatok, közelebbről Debrecen környékén az Alsószabolcsi tiszai és az Alsószabolcsi nyírvíztársulatok meg nem kezdték tevékenységüket. Míg minden vízborította földet kultúra szolgálatába nem állítottak és minden liba-ruca úsztató tavacskát ki nem szárítottak. Annak előtte a Tisza évről-évre megismétlődő áradásai, meg a csapadékok részint állandóan, részint ideiglenesen Debrecen határának tetemes részét borították el vízzel, öntözték meg és tették termékenyebbé a szomjas földet. A vízjáró, vízvezető medreket, vízállásos és víztartó teknőket terjedelmükhöz és egyéb tulajdonságaikhoz képest, köztudomásúlag más-más névvel szokták megjelölni. Nálunk is folyó, folyás névre érdemesül az olyan hosszú és széles - többnyire kanyargó - vízmeder, amelyben bővesen folyik a víz és soha, vagy csak nagy szárazság idején apad el. Hajókat ugyan ezek a debreceni folyók nem bírtak el, de ladikkal, csónakkal járhatók voltak. Ér a neve a kisebb, keskenyebb medernek, amelybe csak tavaszi hóolvadáskor szalad össze valamennyi víz. Az ér is kanyarogva fekszik bele a sík mezőbe és amíly váratlanul bukkan elő, néha néhány kilométernyi futás után olyan hirtelen sekélyesedik és tűnik el. Míg a föld árja magasabban járt, pataknak (rivulus) nevezett folyamocska is került a debreceni erdőspusztákra, t. i. olyan ér, amely kibuggyanó forrásból táplálkozott. Völgy szóval jelölt néhány vízfolyásunk is van, a határ középső részén, ahol a folyó vagy ér magas part közé vájta be a medrét. Debreceni felfogás szerint a völgy mintegy középső helyet foglal el a folyó és az ér között, körülbelül ugyanazon földrajzi fogalom kifejezője. Közli: Radics Kálmán
