A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Antal Tamás: Az esküdtszékek reorganizációja (1896-1900), különös tekintettel Debrecenre
felnőttek számára jogi szemináriumokat akarunk csinálni, akkor valóságos vivisectiót végzünk az igazságszolgáltatás testén”. Nem hitt abban sem, hogy az esküdtszék függetlenebből ítélne, mint a szakbíróság: “alkotmányos országban, parlamenti felelősség és sajtószabadság mellett azonban, aki a szakbíróságot a kormány befolyásolásától félti, s az ellen harcol: az Don Quijotte küzdelmet folyatat.” Vallotta, hogy nincs és nem is lehet olyan korrumpált kormányunk és szolgalelkű bíróságunk, amely az igazságszolgáltatást erkölcstelen politikai célokra használná fel. De oka sincs rá: hiszen a perek nagy része távol áll a politikától. Ha pedig oly idő jönne, amikor a bűnperek döntő része politikai színezetet kap: akkor liberális intézmények sem lesznek, s velük együtt az esküdtszék is eltűnik. A jury függetlenségét testetlen jelszónak, naiv felfogásnak tartotta.42 Az ítélethozatal lélektanának vizsgálatával mutatta ki a szakbíróság felsőbbrendűségét. A bizonyítási eljárás alatt az ítélet meghozatalában szerepet játszik a figyelem, az emlékezet s az emlékezet anyagának logikai feldolgozása, aminek külső megjelenési formája: az esküdtek határozata. A szakbíró ítéletét a pro és kontra szóló bizonyítékok egybevetésével, mérlegelésével hozza meg, s ezen eljárása az indokolásból ellenőrizhető, amelyet a bíró a posteriori fogalmaz meg. Nem így az esküdt! Indokolása a verdiktnek nem lévén, ellenőrizni a juryX lehetetlen: vox populi vox Dei. Az eljárás alatt a hivatásos bíró elméje - jogi szaktudásának köszönhetően - szelektál: a tudata küszöbe fölé emeli a lényeges körülményeket, míg az irrelevánsakat nem engedi megzavarni őt. Amit pedig apercepció tárgyává tett, azt mind fel is használja. A nem judiciózus bíró azonban logikátlan bíró; figyelme nem természetes, hanem mesterkélt, spontán, forrását csupán az érzelmekből meríti. Az érzés pedig — mely az esküdtek padját elfoglaló személy lelkületét betölti - a bizonytalanság érzése. A “szuggesztibilisebb” esküdtben minden új benyomás mást színt kölcsönöz az érzelemnek, s így a főtárgyalás alatt folyton változik a lelkülete. Azonban a cikkíró az állandó, “energikusabb” lelkű s nem változékony jellemű esküdt ítéletét sem tartotta értékesebbnek a “szeszélyes, változékony laikus bíró” ítéleténél, mivel végül is szintén a prioritásra jutó érzelmei alapján ítélkezik. Erre igaz az intellektuális érzelmek irradiációjának törvénye, amely a domináns benyomás eluralkodását hirdeti az érzékelés folyamatában. így valamely érzelem alapján ítél a laikus és nem a törvény szerint. A hivatásos bírák gondolkodását sablonszerűnek vélik sokan - s éppen ezt a jellemzőt tekintette Vargha az igazság megállapítása legerősebb garanciájának: “ez koncentrálja a bíró figyelmét a dolog lényegére, s ez akadályozza meg, hogy figyelmét pusztán érzelmek kormányozzák.”43 Az ítélet meghozatalakor az emlékek felidézése, a bizonyítás anyagának rekapitulációja jut jelentőséghez. A bírói tanácsot ebben segíti a főtárgyalási jegyzőkönyv. Az esküdteknek viszont nincs ilyen írott feljegyzésük, “ezek csaknem kizárólag emlékezetüknek sovány s érzelmektől meghamisított raktárára vannak utalva”. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 205 42 Vargha Ferenc. Az esküdtszék. II. JK 1905. április 7. (14. szám) 114-117. p. 43 Vargha Ferenc: Az esküdtszék. III. JK 1905. április 14. (15. szám). 124-126. p.
