A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Antal Tamás: Az esküdtszékek reorganizációja (1896-1900), különös tekintettel Debrecenre
tartozó 1052 személy (0,54 %). Az összességében 80.925 lelket számláló nemzetiségből (41,35 %) 18.220-an beszéltek magyarul (22,51 %).7 Az 1896-ban fennálló 65 büntető törvényszéknél a kimutatások szerint jóval több, 109 olyan város volt, amelyben az esküdtszék bízvást megszervezhető. A városok népességének általában véve 68%-a vallotta magát magyar anyanyelvűnek, a magyar nyelvet pedig 79 % beszélte. “A város és vidéke megértik egymást” - nyugtatott az indokolás, tehát a bírák és az esküdtek mindenütt meg fogják érteni a vallomásokat.8 Ráadásul a magyar anyanyelvű férfiak 59%-a tudott írni és olvasni, s e tekintetben a haladás rohamosnak mutatkozott.9 A társadalomban a divergáló elemek egyesítésére és a magyar nemzetnek egységes egésszé tételére a közös nyelvet és a kultúrát látták hivatottnak: “a nemzetiségi izgatásokkal szemben tehát éppen az esküdtbíróság intézményét kell állítanunk, hogy ösztönözze a nemzetiségeket a magyar nyelvnek, írásnak és olvasásnak még fokozottabb elsajátítására. S valószínű, hogy a magyar nyelv, melynek összeolvasztó hatását figyelmen kívül hagyni nem lehet, amaz izgatásoknak is véget fog vetni”.10 Hosszú évekkel később, a monarchia kivégző osztaga előtt azonban bebizonyosodott, ebben sajnos tévedtek nagyjaink... A népi bíráskodás másik alternatíváját, a sc/iö^fen-rendszert a javaslat indokolása egyértelműen elvetette11 12, s a már hangoztatott erényeket és a népszámlálási adatokat figyelembe véve optimistán fordult a magyar kormány és az országgyűlés az esküdtszéki hatáskör kiterjesztése és az eskiidtbíráskodás általánossá tétele felé. A bűnvádi eljárás 1882. évi, Csemegi Károly által vezetett kodifikációjában az esküdtszék még nem szerepelt, csakúgy, miként a Fabiny Teofil igazságügyminiszter által 1888 decemberében beterjesztett javaslatban sem. Ezt a javaslatot azonban az új miniszter, Szilágyi Dezső kifejezetten az esküdtszékek mellőzése miatt vonta vissza. Az ő megbízásából készítette el az esküdtbírósági eljárás tervezetét 1890-ben Schédius Lajos. A beérkezett véleményeket is figyelembe veendő, Szilágyi Balogh Jenő akkori miniszteri államtitkárt és egyetemi magántanárt bízta meg a teljes perrendtartás új előadói tervezetének megalkotásával. A tervezetet szaktanácskozmány elé terjesztették, amely befejeztével hattagú szövegező bizottság alakult Szilágyi Dezső vezetésével. Részt vett benne Balogh Jenő, Battlay Imre, Chorin Ferenc, Schédius Lajos, Vargha Ferenc és Wlassics Gyula. A véglegesnek szánt szöveg 1893 áprilisára készült el. A szövegezés döntő része Balogh Jenő munkáját és szaktudását dicsérte. Ezek után átdolgozták a korábbi javaslat indokolását is hozzáigazítandó az új tervezethez. Az 1895 elején elkészült végleges javaslatot Erdély Sándor igazságügy-miniszter terjesztette a képviselőház elé 1895. május 4- én.u Az elfogadott Bűnvádi perrendtartás két kérdést hagyott nyitva: a bíróságok hatáskörének megállapítását és az esküdtbíróságok szervezését. E két kisebb törvény első tervezetét még Szilágyi megbízásából Battlay Imre készítette el 1894-ben, majd Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 197 7 MOL K2 1896-1901 A XIV 1 17/b. A debreceni ítélőtábla rovatai. 8 KHI92-96. XXVII. (1895) 870. szám. 67-72. p.. 9 Kl 1192-96. XXVII. (1895) 870. szám. 73. p. 10 KHI92-96. XXVII. (1895) 870. szám. 86. p. " KH192-96. XXVII. (1895) 870. szám. 87-88. p. 12 Finkey Ferenc: A magyar büntető perjog tankönyve. Budapest. 1916. 58-59. p.
