A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: Az iskoláztatás története egy hajdú megyei településen 1849-1918
A vizsgált időszak valamennyi évének iskolaköteles és tényleges tanulói létszámának különbségéből adódik az oktatásban nem részesülők aránya. Földesen a tankötelesek 37 %-a nem járt tanodába, ami kedvezőbb, mint az ország 51 %-os átlaga. A magyarázatot pedig a község három fontos történelmi adottságában kell keresni. Az egyik jellemző a debreceni református kollégiumnak, az „ország iskolájának” a közelsége és kulturális kisugárzása, amely a református többségű Földesen fokozottan érvényes. A református hitelvekből következően az egyházközség sajátos eszközeivel hatékonyan szolgálta a gyerekek műveltségi szintjének alakulását. A nagyközség iskoláztatását meghatározta, hogy nem parasztfaluról volt szó, hanem a tudást értéknek tekintő kúriái is nemesek közösségéről, amely támogatta a református elemi iskolát. 1856-ban volt a legmagasabb az iskolakerülők száma, amikor elérte a 253 főt.3 Az 1846/47. iskolai év egyházközségi jelentésében a szegénységet jelölték meg az iskolázatlanság legfőbb okaként. Az alig felcseperedő gyerekeket a család megélhetésének kényszere korán munkára szorította. Az 1848. február ll-i egyházmegyei látogatás küldöttei intézkedéseket sürgettek: „ Fel tűnő lévén az iskoláztatás nélkül fel növekvő gyermekek száma — és ez nem lévén másképp el hárítható mint egy részről az iskolázható gyermekeknek nem és évenként pontos számba vétele és a szüléket a gyermekeik nevelésére reá szorítás -, más részről a szűk iskola épületének bővítése...” A helyzet javulásához hozzájárult az 1856/57-es iskolaépítés és kisebb mértékben a presbitérium által 1859. szeptember 11-én alapított az árva tanulók ruháztatására fordított szegénységi pénztár. Az egyházmegyei konzisztórium 1857. március 18-án hozott 3. számú határozatával elrendelte a 7-12 éves iskolakötelesek összeírását és az egyházközség intézkedését az iskolába nem járók számának csökkentésére. A foldesi presbitérium határozata alapján a névjegyzékek elkészítése és a szülők kihirdetéssel történő figyelmeztetése rendszeressé vált.5 6 A korszak oktatásügyének másik nagy - tulajdonképpen megoldatlan - gondja a lemorzsolódás, vagyis az a szomorú helyzet, hogy az iskolába járók közül csak nagyon kevesen tudták elvégezni az elemi öt osztályát: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 179 T anév V. osztály Fiú Lány 1857 15 4 1858 21 24 1859 12 9 1860 14 14 Az iskolai tanító erkölcse és szakmai tudása a közvélemény és az egyházmegyei küldöttség által ítéltetett meg. 1845. február 18-án például Papp 5 Az iskolalátogatók országos arányára 1. Pukánszky Béla-Németh András: Neveléstörténet. Bp. 1994. 469.; a statisztikai táblázat a TtREL I. 28. c. 1-26. kötetekben közölt adatok összesítése. 6 TtRFX I. 28. c. 8.. 9., 15-18., 19.. 26. Táblás előterjesztések az 1857. 1858. évekből.
