A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)
156 A türelmi adó beszedése mindig kényes pontja volt a zsidóság és a városok kapcsolatának, különféle indokokkal alátámasztott adómérséklési vagy -elengedési kérelmek sokasága fordult meg a városi, vagy a kerületi hatóságok asztalán. Ezek elbírálása igen változatos képet mutat, a hatóságok általában nem szívesen mondtak le a bevételeikről, de időnként a kérelmezők sikerrel jártak. Fried Dávidnak például 1820-ban sikerült kiharcolnia, hogy a nánási zsidók saktere és a zsidó gyerekek tanítója, mint a közösség fogadott alkalmazottai mentesülhessenek a zsidókra kivetett adó alól.74 A sakter és a tanító léte és alkalmazása már a nánási zsidóság viszonylag fejlett közösségi életére utal. Az adózás körüli zűrzavaros helyzet azonban rövidesen megszűnt. A zsidóság türelmi adóját az uralkodó 1847-ben eltörölte, így a Hajdúkerület is alkalmazkodott az új helyzethez, és elrendelte, hogy az adó beszedéséhez eddig elengedhetetlen népességi és jövedelmi összeírásokat a zsidóság körében, mivel már nincs rá szükség, a jövőben nem kell elvégezni.75 Az adófizetés mellett a másik jelentős súrlódási pont a zsidóság és a városikerületi hatóságok között a katonáskodás problémája volt. Ez volt a zsidóság megtelepedése után a következő olyan kötelezettség, aminek tekintetében egyre inkább a magyar lakossággal egyenrangúan kívánták őket kezelni, és megszüntetni a zsidóság „törvényen kívüli” állapotát, azaz azt a helyzetet, hogy őket ezek a terhek és kötelességek nem érintik. A napóleoni háborúkban vetődött fel először komolyabban, hogy a birodalom zsidó lakosságának is ki kell vennie a részét a katonaállítási kötelezettségből. 1814-ben kellett a Hajdúkerületnek egy kimutatást készítenie, hogy a közelmúlt háborúskodásaira kiállított hatvanezer katona közül milyen arányban képviseltették magukat a zsidó származásúak.76 A háborúk elmúltával a zsidóság katonai igénybevétele csökkent. A nánási zsidók 1829-ben kérelmet nyújtottak be a Kerülethez, hogy mentsék fel őket a katonatartási kötelezettség alól. Nemcsak ezen teher, hanem a házadó fizetése alól is felmentésüket kérték. A kérelem indokaként azt hozták fel, hogy nekik sem házuk, sem kertjük nincs, így a házadó fizetésének kivetését igazságtalannak érzik. A kérelmüket a hatóságok azonban elutasították azzal az indoklással, hogy a katonáskodás olyan kötelesség, ami alól senkit sem lehet felmenteni.77 A városi zsidóság azonban nem adta fel. 1835-ben újra kérelemmel fordultak a Hajdúkerület vezetéséhez, amelyben azt kérték, hogy a katonatartás mellett a széna és az abraktakarmány beadásának kötelezettségétől is mentesítsék őket. A válasz azonban ezúttal is elutasító volt. A hatóságok kijelentették, hogy már az is törvénytelen, hogy eddig is halogatták a kötelezettségeik teljesítését, azok elengedése pedig egyáltalán nem lehetséges, így a nánási zsidók a rájuk kirótt terhek maradéktalan teljesítésére lettek kötelezve.78 Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe... 74 A sakter a zsidó étkezési szokásoknak megfelelő, rituális állatlevágásokért felelős személy volt. HBML.HbFl. V.A. 301/a 1 l.k. 257.0. foő.sz. 75 HBML.HbFl. IV.A. 502/a 34.k. 400.O. 749.sz. 76 HBML.HbFl. V.A. 301/a lO.k. 251.0. 239.SZ. 77 HBML.HbFl. IV.A. 502/a 26.k. 325.0. 436,sz. 78 HBML.HbFl. V.A. 301/a 14.k. 306.O. 142.sz.
