A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)
A zsidóság továbbra is folyamatos harcot folytatott a katonáskodás ellen. Pedig nem nagy létszámról volt szó, ugyanis mindig a kerületi zsidóság számarányának mértékében állapították meg az általuk kiállítandó katonák számát, és mivel a zsidóság nem jelentett nagy tömeget a Hajdúság lakosságához viszonyítva, így az általuk adott katonák száma sem volt jelentős. 1841-ben például azt panaszolták, hogy az előző katonaállítás alkalmával másfél fő kiállítása volt számukra előírva, és tőlük mégis két főt követeltek, azaz abból is vita keveredett, hogy egy emberrel többet vagy kevesebbet kellett adniuk. Mivel azonban 1841-ben a zsidó lakosság aránya szerint előírt katonai létszám három főre emelkedett, a hatóságok a létszám biztosítása érdekében határozottabb cselekvésre szánták el magukat. Elrendelték a más megyébe távozottak neveinek összeírását, hogy ezek ügyében a Hajdúkerület főkapitányi hivatala intézkedni tudjon. Az előírt három újoncot pedig a zsidóságnak a saját hitsorsosaik közül 15 napon belül elő kellett állítaniuk. A három fő kiválasztásának módszerét nem kívánták előírni, ezt a zsidó közösség belügyének tekintették. Amennyiben viszont az előírt határidőre a katonákat nem tudják előállítani, a hatóságok kijelentették, hogy sorsolás útján ők fogják kijelölni a három személyt.79 A kemény fellépés megtette a hatását. Rövidesen arról érkezett jelentés a Hajdúkerület közgyűléséhez, hogy a zsidóság az előírt katonákat határidőre kiállította, így a sorshúzás által történő kiválasztás szükségtelenné vált. A zsidóság a katonákat egyébként nem saját soraiból állította ki, hanem pénzen fogadta meg őket, ez azonban teljesen szabályos és bevett eljárásnak számított.80 Az 1848-as események természetesen a hajdúnánási zsidóságot sem hagyták érintetlenül. Az örömmel üdvözölt változások mellett kivették részüket az őket terhelő kötelességekből is. Az adózás tekintetében újra összeírást rendeltek el a hatóságok, ahol a zsidó és cigány lakosság vagyonának adózás alá vonását vizsgálták a város vezetői.81 1848. április 3-án Szemere Bertalan belügyminiszter levelet írt a Hajdúkerület főkapitányának. Ebben kifejti, hogy mikor mindenki az elnyert szabadságnak örül, mikor az eddig egymással szemben álló nemzetek békésen ünnepük a változásokat, mikor minden vallás és egyház papjai a békét hirdetik, nagyon meglepő az a fellépés, amit „a hazának mózes vallású lakosai ellen” tapasztaltak némely városokban. A miniszter ezért elrendelte, hogy az izraelita vallású lakosok az „eddig nyert jogaikat folyvást élvezhessék, hogy az ország határain belül akik vannak, itt békében lakhassanak, és keresetmódjaikat annak rende szerint, a törvények korlátái közt, háborítatlanul folytathassák”. Külön felhívta a figyelmet, hogy minden olyan törvény, amely a zsidók javait vagy munkáját védi és biztosítja, a továbbiakban is érvényes, és azokat tiszteletben tartani minden állampolgárnak kötelessége.82 A zsidóság az ország fegyveres védelméből is kivette a részét. Hajdúnánáson a város magisztrátusa 1849. január 26-án ült össze, amikor abban a kérdésben Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 157 " HBML.HbFI. IV.A. 502/a 31.k. 249,o. 71.sz. 80 HBML.HbFI. IV.A. 502/a 31.k. 281.0. 471.sz 8‘ HBML.HbFI. V.A. 301/a 15.k. 575.0. 982.sz. 82 A hajdúnánási zsidóság történetében ekkor fordul elő először, hogy nemcsak adózási vagy katonáskodási szempontból, hanem minden értelemben teljesen egyenrangú polgárnak tekintik őket. HBML.HbFI. IV.B. 602. Les. 5.fasc. 9.sz.
