A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)
város vezetői nem érezték magukat illetékesnek a kérdésben. Határozatuk szerint, ha a magyar kocsmáros úgy ítéli meg, hogy segítségre van szüksége, minden további nélkül vehet fel maga mellé valakit, ezt az ő magánügyének tekintik. Jellemző azonban, hogy társként, hanem alkalmazottként tekintettek a zsidó Schvartz Józsefre. Mindenesetre szigorúan meghagyták, hogy amennyiben Kovács György csakugyan üzleti kapcsolatra lépne a dadai zsidóval, az árendális szerződést természetesen Schvartz József is köteles lesz betartani. Hajdúnánáson viszonylag gyakori volt az a megoldás, hogy egy árendára két „vállalkozó” társult, és az üzletet közösen működtették a bérlet három esztendeje alatt. Ez azonban értelemszerűen jóval több összeütközési lehetőséget hordozott magában, mint ha valaki egyedül végezte volna az adott tevékenységet. Ilyen esetekben is nagyobb volt az egymás iránti bizalmatlanság és féltékenykedés, ha az egyik üzlettárs magyar volt, a másik pedig zsidó. 1807-ben ilyen jellegű, bérlők közti vita robbant ki Hajdúnánás két árendátora között. Az 1800-as évek elejének meghatározó nánási zsidó személyisége, Fried Dávid került összeütközésbe bérlőtársával, Balogh Istvánnal. Ok a kocsmatartás melletti másik nagyon jellemző árendális tevékenységet folytatták, mészárszéket üzemeltettek. Ez jelzi egyúttal a zsidóság tevékenységi formáinak fokozatos bővülését is. Balogh István bepanaszolta bérlőtársát, hogy Fried Dávid a mészárszék működtetése mellett mintegy „másodállásként” gyapjúfelvásárlással kezdett el foglalkozni. Balogh István is kapott az alkalmon, és megszimatolván a kínálkozó haszon lehetőségét, ő is elkezdett gyapjúval üzletelni. Ezt bérlőtársa nagyon sérelmezte. Fried Dávid nyilvánvalóan nehezményezte, hogy az ő ötletéből más húzzon hasznot, ezért nagyon összeveszett Balogh Istvánnal, vagy ahogyan a feljelentésben szerepel, „nagyon meg mocskolta”. Azt is a fejéhez vágta Baloghnak, hogy a mészárszék csak az övé, ezért Balogh örüljön, hogy egyáltalán megtűri ott. A sértett magyar mészárszékbérlő ezért azzal a kéréssel fordult a hatósághoz, hogy döntsék el, melyiküké a mészárszék bérleti joga, és jogában van e az árendátoroknak gyapjúval üzletelni? A városi határozat leszögezte, hogy a licitáláskor a mészárszék bérleti jogát a panasztevő és a bepanaszolt közösen kapta meg, ezért azt közösen kell működtetniük. Ha viszont valamelyikük le kíván róla mondani a másik javára, természetesen megteheti, ez az ő magánügyük, de a város ebben nem fog döntést hozni. Ami pedig a gyapjúval való kereskedést illeti, a város megítélése szerint „a lakosok szabadságát abban megkötni nem lehet, hogy a jószágukat akinek ami áron tetszene eladhassák”, ezért a gyapjúfelvásárlás és kereskedés mindenkinek jogában áll. 4 A zsidó és magyar árendátorok üzleti kapcsolata Hajdúnánáson persze nemcsak vitákból és feljelentgetésekből állt. Ha a közös érdekük azt kívánta, azonnal megértették egymást, és remekül tudtak egymással együttműködni a közös cél érdekében. A már említett Fried Dávid és Balogh István mészárszékbérlők a gyapjún való összeszólalkozásuk utáni évben már a legnagyobb egyetértésben jelentették közösen a városnak, hogy a szék árendáját nem tudják tovább folytatni, mert a mar138 ________ _____Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe... 24 HBML.HbFl. V.A. 301/a 9.k. 232.0.114.sz.
