A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)
ha ára nagyon magasra emelkedett, és szénájuk sincs, amivel a vágásra ítélt marhákat tartani tudnák, ezért a bérleti díj lefizetése mellett az árendáról le kívánnak mondani. A város ezt a kérést nem méltányolta, ellenben biztatásképpen ígéretet tett Fried Dávidnak és Balogh Istvánnak, hogy amennyiben bebizonyosodik, hogy nem csak az év egy adott szakaszában szenvednek károkat, hanem folyamatosan veszteségük mutatkozik, a bérleti díj összegéből a város bizonyos részt el fog enged- ni.25Valószínűleg ezzel az árendátorok el is érték céljukat. Üzleti viták azonban nemcsak a magyar és a zsidó árendátorok közt fordultak elő Hajdúnánáson. Ha a sikeres üzletmenetről volt szó, a zsidó bérlők is szembefordultak egymással. 1803-ban már több zsidó kocsmabérlője is volt a városnak. A belső kocsma bérlője, Fried Dávid panaszolta be a Zöld Ág kocsma társbérlőjét, Harstein Jakabot, hogy az ő megkárosítására tör. Vádjai szerint Harstein az italokat olcsóbban méreti, mint ő, pedig Hajdúnánás ekkor érvényes rendelkezése szerint a külső kocsmákban is ugyanazon az áron kell méretni a bort, mint a belső csapszékben. A város felszólította Harstein Jakabot, hogy Fried Dávid megkárosításának a tervéről tegyen le. Amennyiben erre nem lenne hajlandó, a város a Zöld Ág kocsmát visszaadja a fő árendátor Kovács Istvánnak, és őt kötelezik majd az italmérési tevékenység folytatására.26 A zsidó árendátorok általában jól tudták érvényesíteni érdekeiket Hajdúnánáson. Miután néhány zsidó bérlő meghatározó üzleti kapcsolatokat épített ki a várossal, a magisztrátus mindig kiemelt figyelemmel foglakozott panaszaikkal, sőt általában sikerült elérniük a beadványaik pozitív elbírálását is. 1805-ben az akkor már több kocsmát bérlő Fried Dávid tett panaszt a városnál. Ebben előadta, hogy az árenda kiadásakor magára vállalt feltételeket a város nem tartotta be, nevezetesen a pincéje feletti házban történő árusítást tartósan nem engedélyezték, a Morgó csapszék mellé nem építtetett istálló, valamint a beázó pincéje miatti állandó kárai enyhítésére sem történt intézkedés, ezért az árendában nagy károkat vallott. Ennek enyhítésére kérte az árendális summa legalább egy részének elengedését. A magisztrátus ezt úgy látta megoldhatónak, hogy a Fried Dávid által társbérletben üzemeltetett Zöld Ág kocsma évi 510 Ft-os árendáját mindhárom bérleti évről elengedték, sőt az eredeti feltételek mellett három évvel meghosszabbították az árendát, és a bérleti díj elengedése ezekre az évekre is vonatkozott. Azt azonban leszögezték, hogy ha a város által fentebb megígért feltételek ezalatt az idő alatt sem teljesíttetnek, több engedményt akkor sem fog kapni.27 Fried Dávid fokozatosan tett szert egyre nagyobb szerepre a város gazdasági életében. 1808-ban kérte, hogy azt az oldal kocsmát, melyet már az árenda birtokbavételekor is működtetett, továbbra is meg szeretné tartani. Hivatkozása szerint, mivel ő az egyetlen belső árendátor, ezzel senki másnak károkat nem okoz, ha viHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 139 25 HBML.HbFI. V.A. 301/a 9.k. 322.0.15l.sz. 26 A Zöld Ág kocsma a dorogi országút mentén helyezkedett el. Lásd: HBML.FlbFI. V.A. 301/a 9.k. 62.0.25.sz. 27 A jegyzőkönyvek tanúsága szerint ekkor már több belső kocsma is működött Hajdúnánáson, az azonban nem derül ki, hogy mikortól lett több, és hogy pontosan hányról van szó, mivel ezeket mindig együtt adták bérbe. HBML.HbFI. V.A. 301/a 9,k, 124.o.74.sz.
