A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Szerdahelyi Zoltán: Adalékok a micskei uradalom gazdálkodásának történetéhez a XVIII. században
Igaz, hogy két falu adatait nélkülözi a fenti táblázat, de így is jól látható, hogy a kukorica XVII. században kezdődött térhódítása tovább folytatódott. Ezt az arányt túlzónak kell tekinteni, mivel a megyei magánbirtokokon55 átlagban 22, 08% volt a kukorica aránya az össztermésen belül, s a búza mindenütt megőrizte vezető helyét. A betakarított gabonafélék szemtermésének kinyerésére ebben az időben két módszer létezett, az egyik a cséplés, a másik a nyomtatás. Az előbbit cséphadaróval végezték, emberi erővel. Ez hosszabb ideig tartott, de kisebb volt a szemveszteség és tisztasági szempontoknak is jobban megfelelt. Az utóbbit kemény vagy keményre taposott földön, lovak segítségével végezték. Ez jóval kevesebb emberi erőt igényelt, azonban a kortársak már felhívták a figyelmet arra, hogy higiéniai szempontból nem mindenkinek felelt meg ez a módszer. Bél Mátyás írja: “Láttam, amint külföldiek nevettek a cséplésnek ezen a módján, s irtózva vették észre, hogy az igás állatok munka közben beleiket is, hólyagjukat is oda ürítik”.56 A micskei uradalomban a nyomtatás volt az elterjedtebb, mint ahogy erre számos utalást találunk az uradalmi tisztek jelentéseiben, Mikó Gábor írja 1764. szeptember 10-én: “A nyomtatók már három hete dolgoznak. ” Ugyanebben a jelentésében megírta azt is, hogy az úr (B. Gábor) kérésével ellentétben addig nem tud jelentést tenni a különböző gabonafélék mennyiségére vonatkozóan, ameddig nincs kész a nyomtatás, mert: “akkor lehet specifikálni, ha majd nyomtatás után lesznek, mert különböző méretűek a boglyák és a vontatók”.57 Ha mindezekkel készen voltak, gondoskodni kellett a gabona tárolásáról. A vizsgált területen ezt gabonavermekkel oldották meg, amit a források is megörökítettek. Jó példa erre egy 1783-ból származó tanúvallomás, melyben Baranyi György lovászának a felesége, egy bizonyos Mejbanis Anna elmondja, hogy a házon kívül Királyiban négy, Micskén öt búzavermet vett el Baranyi Gábor, testvére halála után.58 A különböző búzafajták közül a tiszta és az úgynevezett kétszeres búzát59 részesítették előnyben, a régebben általánosan termesztett tönkölyt (spelta) például nem találjuk sem az 1743-as, sem az 1753-as összeírásokban. A rendelkezésre álló forrásokból, főleg az adósságleveleket60 megvizsgálva kitűnik, hogy szívesen adott az uraság hitelbe főleg természetbeni javakat az uradalom településeinek. Ez utóbbi is jelzi, hogy mennyire erős maradt az egy faluban élők közötti összetartó erő, a communitas-tudat. Az adósságért közösen vállalták a felelőséget, mint ahogy az uraság által megszabott időszakon kívül a kocsmáltatás jövedelme is a faluközösségé volt. Az uraság szempontjából a hitelezés (elsősorban gabonaféléké) nagyon jó üzletnek számított, hiszen a tartozást vissza kellett fizetni, ezenfelül a kamatot (ami a korban 6%-ot jelentett) is ki kellett egyenlíteni, ami természetesen nem ment másképpen, mint napszámos munkán való részvétellel. Számos adattal rendelkezünk az ilyen típusú ügyletekről, mint például az 1754-es évből ránk maradt jegyzék,61 amelyben részletesen be vannak jegyezve az egyes települé96 Szerdahelyi Zoltán: Adalékok a Micskei uradalom gazdálkodásának... 55 Papp K.:im. 81. 56 ifj. Barta J.: im. 84. 57 IV. A. 6/d. 202. k. 511 Uo. 59 Ez a búza és rozs keveréke (triticum mixtum). “ IV. A. 6/d. 202-203. к. 61 IV. A. 6/d. 202. к.
