A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Kun Enikő: "Mutogattya Isten haragját" - Adalékok az 1739/40-es debreceni pestis történetéhez
73 följegyzése szerint “kiméne az erdőkbe és mind oda vadásza, onnét méné Szegeddé, Szegedről Csanáddá, és a Dráván által menvén Babocsára méné, mindig tovább menekülve a fenyegető veszély elől.”20 A lakosság többségének azonban nem állt módjában elköltözni vagy elmenekülni, és tudatlanságukból fakadóan a szükséges védelmi előírásokat sem tartották be.“ Szamosközi abban a megdöbbentő leírásában, melyet az 1586-os magyarországi pestisről ad, többek közt megemlíti, hogy az akkori nép nevetséggel és gúnnyal fogadta a legokosabb intőszót is, és minden figyelmeztetés ellenére össze-vissza fogdosta, tapogatta a betegek rendkívül fertőző természetű tályogjait, kelevényeit.”21 Az orvostudomány tehetetlensége, illetve a hatósági intézkedések semmibevétele következtében kialakult helyzetben, nem lehetett a pestist megfékezni, vagy jelentős mértékben visszaszorítani. Bizonyos időközönként mindig kitört, és legfeljebb csak a károkozás mértéke változott. Az utolsó súlyos pestisjárványra, ami az egész országra kiterjedt, 1739-ben került sor. A legnagyobb mértékben keleten pusztított, és a mortalitás nagyságát figyelembe véve, elmondhatjuk, hogy Debrecen volt a legválságosabb helyzetben. .Az 1739/42-ben debreceni pestisjárvány alatt kialakult helyzetről a levéltári anyagokból igen sok mindent megtudhatunk. Az iratok a városi tanács által kiadott instrukciókat, számadásokat, perceptiokat (összegyűjtés), erogatiokat (kiadás, kifizetés) és az orvosi utasításokat tartalmazzák.22 Annak ellenére, hogy Debrecent csak 1739. tavaszán nyilvánították pestisgyanússá, a városban már 1738-ban nyugtalan helyzet alakult ki a mirigyhalál miatt; az év elején már hírét vették az erdélyi pestisnek, és ennek megfelelően óvintézkedéseket is hozatott. 1738. júliusában a debreceni városi tanács további óvintézkedéseket tett a pestisjárvány megelőzésére. Nyugat-európai mintákhoz hasonlóan orvosilag és hatóságilag egyaránt megkezdték a munkát, azzal a céllal, hogy a későbbiekben hatékonyan tudjanak védekezni a járvánnyal szemben Ez idő tájt a városnak három orvosa volt: Buzinkay György, Faber Fülöp és Bentzig Mátyás. Ez a három orvos felosztotta egymás között a város területét és ott végezték el az orvosi teendőiket. Buzinkay doktor már 1738. július 24-én kelt írásában összegyűjtötte tudását a pestisről, és összefoglalta a járvány elleni prevenciós javaslatát23 A doktori tanácsok összegyűjtése mellett, a városi tanács rendelkezéseinek érvénybe léptetése is a város védelmét szolgálta. 1738-ban a városi tanács határozatot hozott, hogy Debrecen kapuit be kell zárni és csak két, előre kijelölt kaput lehet felügyelet mellett nyitva tartani. A városból való ki- és bejutást kapuk és kis ajtók biztosították. A kapuk a Miklós, Hatvan, Mester, Péterfia, Csapó, Anna (ma: Szent Anna) és Várad (ma a Piac utca Petőfi tér része) utcák végén voltak, míg a kis ajtók a Német, a Mester és a Péterfia közötti utcát, a Czeglédit (ma: Kossuth), a Varga utcait, illetve Várad és Miklós utcák közötti szakaszon lévő utcát zárták le. Az Hajdű-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 20 Magyary-Kossá Gyula: Magyar orvosi emlékek I. kötet Bp., 1931. 158. Heltai Gáspár krónikája alapján. 21 Uo: I. kötet Bp., 1931. 158. 22 Hajdű-Bihar Megyei Levéltár IV. A. 1011/dd. 1. csomó 1712-1831, HBML. IV. A. 1011/n. 1. doboz pátensek, instrukciók, statútumok 1731-1780 35 HBML. IV. A. 1011/dd. 1 csomó 1712-1831 Buzinkai doktornak a járvány kitörésekor, illetve annak korai szakaszában készült rövid összefoglalója. Ezt adta ki később kibővítve “Rövid oktatás” címen.
